2012. április 13., péntek

Altöttingi országgyűlés

Az 1939-es pünkösdi választások után megalakult Képviselőház és a Magyar Királyság Felsőházának első és egyetlen közös ülése az emigrációban. Összekapcsolódott a bajorországi Altöttingben, a altöttingi országgyűlés helyszínén és napján Kótai Zoltán németországi vatikáni delegátus által vezetett, tízezer magyart felvonultató körmenettel. Az altöttingi országgyűlés a Guttenburg-kastélyban ült össze. Az altöttingi országgyűlés jogi alapja az 1945. márc. 26-án becikkelyezett 1944:VII. törvénycikk volt, amely az országgyűlés mandátumát a békekötés ratifikálásától számított 6 hónappal meghosszabbította, s lehetővé tette külföldön történő összehívását.
1946 őszén az országgyűlés emigrációban szétszóródott képviselői és felsőházi tagjai 20 fős Intéző Bizottságot alakítottak az altöttingi országgyűlés összehívására. Az altöttingi országgyűlés 1947. aug. 20-án ülésezett, báró Feilitzsch Berthold és Spett Ernő elnökletével, 56 törvényhozó részvételével. Nem ismerte el az Országtanács 1944. okt. 27-i határozatát (Szálasi Ferenc nemzetvezetői megbízatását), alkotmányellenesnek minősítette a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlést, s önmagát a magyar állameszme egyetlen reprezentánsává nyilvánította. Magyarország miniszterelnökévé választotta vitéz Farkas Ferenc vezérezredest, egyben megbízta az államfői jogok ideiglenes gyakorlásával. Az altöttingi országgyűlés azzal zárta be ülését, hogy megbízatása tovább tart.
A müncheni amerikai konzulátus szept. 3-án elutasította az altöttingi országgyűlésen megválasztott exilkormány bejegyzését. A kormány 2 tagja dec. 12-én levélben számolt be Horthy Miklósnak az altöttingi országgyűlésről. A nemzetközi támogatás elmaradása miatt Farkas miniszterelnök 1949. máj. 29-én kormánya nevében a két házelnökhöz intézett levelében lemondott.