Antal István

Antal István Dr. (Kenderes, 1896. febr. 18. - Budapest, 1974. szept. 5.) jogász, politikus. Az 1920-as években Gömbös Gyula bizalmas híve, fajvédő pártjának aktív tagja, a Szózat című jobboldali irányzatú lap vezércikkírója. 1932-ben a Gömbös-kormány 95 pontos Nemzeti Munkatervének egyik kimunkálója. 1932-1935 között a Miniszterelnökségi Sajtószolgálat vezetője, 1935-1936 és 1938-1942 között igazságügyi államtitkár. 1935-1944 között kormánypárti képviselő. 1942. ápr. 17-től 1944. márc. 22-ig a Nemzetvédelmi Propaganda Hivatal vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter. A Sztójay-kormányban igazságügyi miniszter és (ideiglenesen) vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1946-ban háborús bűnösként a népbíróság halálra ítéli, az ítéletet a köztársasági elnök kegyelemből életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatja. 1960-ban amnesztiát kap.

anschluss

 Ausztria Németországhoz való kapcsolódása általában, 1938-as bekebelezése konkrétan. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése után a Bécsben maradt német nemzetiségű képviselők 1918. okt. 21-én Ideiglenes Nemzetgyűléssé alakulva, az önrendelkezés alapján kimondták az általuk lakott területek államiságát, de az új államterület életképtelenségét vélve, a Német Birodalomhoz való anschlusst is. Az anschlusst először e formában az Osztrák Szociáldemokrata Párt fogalmazta meg, ezt fogadta el a másik két parlamenti erő, a Német Nemzeti Párt és az Osztrák Keresztényszociális Párt is. Az így kikiáltott Német-Ausztriai Köztársaság 1918. nov. 12-ei alkotmánya kimondta: „Német-Ausztria a Német Köztársaság része." Az anschlussról azonnal megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások. Az 1919. jún. 28-ai versailles-i és az 1919. szept. 10-ei Saint Germain en Laye-i békeszerződés az anschlusst megtiltotta, miként a Német-Ausztria államelnevezést is. A helyzetet ideiglenesnek tekintve az anschluss-gondolat tovább élt, majd a gazdasági világválság hatására újra időszerűnek tűnt. A német nemzetiszocialista hatalomátvételt követően azonban csak az osztrák nemzetiszocialisták szorgalmazták, míg a szociáldemokraták érdektelenségüket hangoztatták az osztrák államiságot képviselő keresztényszocialisták elleni politikai harcban. Az 1934. júl. 25-ei osztrák nemzetiszocialista puccskísérletet sikerült leverni. Ám Ausztria elszigetelődött, a német nyomás fokozódott, így az 1936. júl. 11-i államközi szerződéssel Ausztria magát német államnak nyilvánítva, lojalitását fejezte ki a nemzetiszocialista Németországgal szemben. Ennek ellenére az osztrák nemzetiszocialisták hatalomátvételre, a német nemzetiszocialista állam pedig az anschlussra készült. Az anschlussról kiírt népszavazás megelőzéseként 1938. márc. 11-én bekövetkezett a kikényszerített nemzetiszocialista hatalomátvétel, másnap a német megszállás, holott az Arthur Seyss-Inquart vezette kormány megalakulása után erre nem lett volna szükség. A megtévesztett, megfélemlített osztrák lakosság az 1938. ápr. 10-ei népszavazáson 99,75 %-ban jóváhagyta az anschlusst. Ezt Josef Bürckelt teljhatalmú birodalmi megbízott irányításával az államiság megszüntetése és Ostmark-ként a Nagynémet Birodalomba való teljes betagolás követte.