2012. december 21., péntek

Antal István

Antal István Dr. (Kenderes, 1896. febr. 18. - Budapest, 1974. szept. 5.) jogász, politikus. Az 1920-as években Gömbös Gyula bizalmas híve, fajvédő pártjának aktív tagja, a Szózat című jobboldali irányzatú lap vezércikkírója. 1932-ben a Gömbös-kormány 95 pontos Nemzeti Munkatervének egyik kimunkálója. 1932-1935 között a Miniszterelnökségi Sajtószolgálat vezetője, 1935-1936 és 1938-1942 között igazságügyi államtitkár. 1935-1944 között kormánypárti képviselő. 1942. ápr. 17-től 1944. márc. 22-ig a Nemzetvédelmi Propaganda Hivatal vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter. A Sztójay-kormányban igazságügyi miniszter és (ideiglenesen) vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1946-ban háborús bűnösként a népbíróság halálra ítéli, az ítéletet a köztársasági elnök kegyelemből életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatja. 1960-ban amnesztiát kap.

2012. december 1., szombat

anschluss

 Ausztria Németországhoz való kapcsolódása általában, 1938-as bekebelezése konkrétan. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése után a Bécsben maradt német nemzetiségű képviselők 1918. okt. 21-én Ideiglenes Nemzetgyűléssé alakulva, az önrendelkezés alapján kimondták az általuk lakott területek államiságát, de az új államterület életképtelenségét vélve, a Német Birodalomhoz való anschlusst is. Az anschlusst először e formában az Osztrák Szociáldemokrata Párt fogalmazta meg, ezt fogadta el a másik két parlamenti erő, a Német Nemzeti Párt és az Osztrák Keresztényszociális Párt is. Az így kikiáltott Német-Ausztriai Köztársaság 1918. nov. 12-ei alkotmánya kimondta: „Német-Ausztria a Német Köztársaság része." Az anschlussról azonnal megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások. Az 1919. jún. 28-ai versailles-i és az 1919. szept. 10-ei Saint Germain en Laye-i békeszerződés az anschlusst megtiltotta, miként a Német-Ausztria államelnevezést is. A helyzetet ideiglenesnek tekintve az anschluss-gondolat tovább élt, majd a gazdasági világválság hatására újra időszerűnek tűnt. A német nemzetiszocialista hatalomátvételt követően azonban csak az osztrák nemzetiszocialisták szorgalmazták, míg a szociáldemokraták érdektelenségüket hangoztatták az osztrák államiságot képviselő keresztényszocialisták elleni politikai harcban. Az 1934. júl. 25-ei osztrák nemzetiszocialista puccskísérletet sikerült leverni. Ám Ausztria elszigetelődött, a német nyomás fokozódott, így az 1936. júl. 11-i államközi szerződéssel Ausztria magát német államnak nyilvánítva, lojalitását fejezte ki a nemzetiszocialista Németországgal szemben. Ennek ellenére az osztrák nemzetiszocialisták hatalomátvételre, a német nemzetiszocialista állam pedig az anschlussra készült. Az anschlussról kiírt népszavazás megelőzéseként 1938. márc. 11-én bekövetkezett a kikényszerített nemzetiszocialista hatalomátvétel, másnap a német megszállás, holott az Arthur Seyss-Inquart vezette kormány megalakulása után erre nem lett volna szükség. A megtévesztett, megfélemlített osztrák lakosság az 1938. ápr. 10-ei népszavazáson 99,75 %-ban jóváhagyta az anschlusst. Ezt Josef Bürckelt teljhatalmú birodalmi megbízott irányításával az államiság megszüntetése és Ostmark-ként a Nagynémet Birodalomba való teljes betagolás követte.

2012. november 11., vasárnap

ansaldo

Ansaldo kis harckocsi az 1930-as évek elején a FIAT-cég által kifejlesztett olasz páncélozott harcjármű. Hivatalos jelzése: CV-33, ill. CV-35 (CV; Carro Veloce, gyors kocsi). A 3,2 tonnás, forgótorony nélküli kis harckocsi fegyverzete egy ikergéppuska volt, amelyet a vezető mellett ülő parancsnok kezelt. A vékony páncélzatú, könnyű fegyverzetű kis harckocsi csak felderítő, biztosító és összekötő feladatokra volt alkalmas. A Honvédelmi Minisztérium 1934-ben 150 Ansaldot rendelt fegyverzet nélkül, amelyek 1935. szept. - 1936. dec. között érkeztek meg Magyarországra, ahol magyar szerkesztésű Gebauer géppuskákat építettek be. 1938-tól az Ansaldok a gyorscsapatok páncélos-zászlóaljainak állományába kerültek. Még részt vettek a Szovjetunió elleni hadjáratban, de súlyos veszteségeik és elavultságuk miatt 1941. szeptemberben kivonták őket a harci állományból. A megmaradt Ansaldokból 10-10-et átadtak a Csendőrségnek, és a Rendőrségnek, továbbá 10 a horvát fegyveres erőkhöz került. A többi oktató lánctalpasként fejezte be pályafutását.
Ansaldo olasz kis harckocsi technikai adatai: Tömeg: 3,2 t; Motor: 43 LE; Sebesség: 42 km/ó; Hatótáv: 150 km; Páncélzat: 6-13,5 mm; Fegyverzet: 2x8 mm-es géppuska; Személyzet: 2 fő;

2012. október 22., hétfő

Angolszász hatalmak

Franciaország 1940. jún. 22-ei kapitulációját követően Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok nem hivatalos, de mindennaposan használt gyűjtő megnevezése. A második front 1944. jún. 6-ai megnyitásától ideértették a Brit Nemzetközösség háborúban részt vevő tagállamait is, így például Ausztráliát és Kanadát.

2012. szeptember 28., péntek

Angolbarát magyar politikusok csoportja

A nyugati hatalmakkal való kapcsolat fenntartását és erősítését szorgalmazó személyiségek köre Magyarországon a II. világháború idején:
 Az Anschluss után formálódott gróf Bethlen István és Chorin Ferenc, a nagyiparos-bankár érdekeltség egyik legjelentősebb, politikailag aktív képviselője körül. Az angolbarát magyar politikusok csoportjába sorolható a legitimista báró Sigray Antal, a polgári liberális és demokrata Rassay Károly és Vázsonyi Vilmos, a szociáldemokrata Peyer Károly és irányzata, a kisgazda Bajcsy-Zsilinszky Endre, a kormányzat sáncain belül gróf Teleki Pál és Kállay Miklós miniszterelnök, Keresztes-Fischer Ferenc, Ghyczy Jenő és Varga József miniszterek, továbbá számos Külügyminisztériumi főtisztviselő és diplomata, köztük báró Apor Gábor, Barcza György, Szegedy-Maszák Aladár és Ullein-Reviczky Antal. A kormányzóságról is többen kapcsolatban álltak az angolbarát magyar politikusok csoportjával, így Horthy István és ifj. Horthy Miklós is. Gyenge volt viszont az angolbarát magyar politikusok csoportja befolyása a katonai elit köreiben, csupán Kádár Gyula és Náday István szimpatizált céljaival. Az angolbarát magyar politikusok csoportja nézeteit összegezte egy, az amerikai Külügyminisztériumhoz 1941. szeptemberben eljuttatott emlékirat, amely szerint a magyar nemzet többsége ellenzi Magyarország bekapcsolódását a Szovjetunió ellen vívott háborúba, nem hisz a német haderő legyőzhetetlenségében, az angolszász hatalmak egyesített erővel képesek Németország legyőzésére, ennek következtében ők fogják megalkotni a békefeltételeket, amiből az következik, hogy elősegítik (a térségben) a demokrácia kibontakozását, egyben megakadályozzák a kommunizmus térhódítását. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy Magyarország jelenlegi szomszédai közül (Lengyelországot nem számítva) a Szovjetunió az egyetlen, amely nem ragadott el magyar területeket, de természetes határának ismerte el a Kárpátokat. Élesen bírálva a magyar külpolitikát kiemeli, hogy következetesen ellen kellett volna állni a német befolyás erősödésnek, még a megszállás kockázatát is vállalva. Az óhajtott nemzeti célokat abban jelölték meg, hogy kivonják a magyar haderőt a keleti hadszíntérről, hogy az a háború végén érintetlenül álljon rendelkezésre, hogy elkerüljék az angolszász hatalmakkal való ellenséges harccselekményeket, továbbá elő kell készíteni egy angolbarát kormány megalakítását. Az Apponyi Albert Társaság novemberben a Budapesti amerikai követnek átadott nyilatkozatában üdvözölte az Atlanti Chartát, de leszögezte, hogy „A független Nagy-Magyarország a biztosítéka a szabad népek Európájának és őrzője a demokratikus evolúciónak. A nemzeti, haladókonzervatív Magyarország [...] mindig a nyugat felé tekint és azonosítja magát a szabadság ideológiájával." A Társaság névsorában szerepelt többek között az angolbarát magyar politikusok csoportjához tartozó Bethlenen, Sigrayn és Chorinon kívül gróf Apponyi György, gróf Esterházy Móric, báró Perényi Zsigmond, Baranyai Lipót és Szekfű Gyula.

2012. szeptember 8., szombat

Angliai Magyar Tanács

Az Angliai Magyar Tanács londoni magyar szervezet. 1944. ápr. 21-én alakult, 23-án elfogadott programja fegyveres harcot hirdetett a fasizmus ellen, és a demokratikus Magyarország megteremtését jelölte meg céljaként. Az Angliai Magyar Tanács elnöke Károlyi Mihály gróf volt, titkára Kellner György. Tagjai (többek között): Duczynska Ilona, Mikes György és Polányi Károly. A BBC magyar adása rendszeresen sugározta Magyarországra az Angliai Magyar Tanács közleményeit. 

2012. augusztus 19., vasárnap

Maximilan de Angelis

(Budapest, 1889. okt. 2. - Graz, 1974. dec. 6.) katonai pályáját a császári és királyi hadseregben kezdi 1910-ben. 1938-ban az osztrák Bundesheerben ezredes. Az Anschluss után átkerül a Wehrmachtba. 1938. ápr. 1-től vezérőrnagy, 1940. jún. 1-től altábornagy, 1942. márc. 1-től tüzértábornok. A II. világháború kitörésekor a 76. gyaloghadosztály, 1942. jan. 26-tól a XXXXIV. hadtest parancsnoka, 1943. nov. 22-ével megbízott helyettes vezetőként a 6. hadsereg élére kerül, dec. 19-ig 1944. ápr. 8-tól ismét e hadsereg megbízott vezetője, majd 1944. júl. 18-tól a 2. páncéloshadsereg parancsnoka, a háború végéig. E minőségben kerül előbb az OKW, 1944. dec. 2-től az ->OKH (Dél Hadseregcsoport) alárendeltségében 1944. novemberben a Dunántúlra.

2012. július 29., vasárnap

Andorka Rezső Rudolf

Andorka Rezső Rudolf  (1927-ig Fleischacker) vitéz, doktor (Sopron, 1891. nov. 8. - Budapest, 1961. márc. 30.) gyalogsági tiszt, vezérőrnagy. 1927. dec. 14-től 1931. ápr. 15-ig varsói katonai attasé. Máj. 1-től 1934. máj. 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnök (Honvéd Vezérkar főnöke) szárnysegéde, ettől 1936. aug. 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztály vezetőjének helyettese, majd a Honvédelmi Minisztérium Elnökség „B" osztály vezetője. 1937. aug. 1-től 1939. máj. 5-ig Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztály, illetve 2. vezérkari főnök osztály vezető (hírszerzés és elhárítás). E minőségében részt vesz az első bécsi döntést megelőző komáromi tárgyalásokon, illetve egyik szervezője a Rongyosgárda harcainak, és egyik előkészítője Kárpátalja visszacsatolásának. 1939. máj. 8-tól a Magyar Királyság első madridi követe Franco caudillo (vezér) mellett, egyben szolgálaton kívüli tábornok. 1941-ben Stokrer német követ nyomására visszahívják. A Bethlen István körül tömörült németellenes, angolbarát politikusok, publicisták, követek csoportjának aktív tagja. 1944. márc. 22-én a németek az ellenálláshoz fűződő viszonya miatt letartóztatják, a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolják. Hazatér, 1949-ben internálják. 1953-ban háborús bűnösként elítélik. Ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 1956. decemberben megsemmisíti.

2012. július 7., szombat

Amerikai légierő Magyarországon

Az USAAF hadászati repülő alakulatainak támadó tevékenysége Magyarország és a magyarországi német érdekeltségek ellen a II. világháború idején.
Az USA hadba lépését követően, 1941. dec. 22-én a washigtoni konferencián hangolták össze az amerikai és brit hadászati és hadműveleti bombázások elgondolását. A „WPD-42" fedőnevű hadműveleti terv a célokat fontossági sorrendben határozta meg:
1. repülőgép összeszerelő gyárak,
2. repülőgépmotor-gyárak,
3. tengeralattjáró-támaszpontok és -gyárak,
4. vasúti, közlekedési hálózat, kőolaj-, alumínium- és gumiipar.

A CBO-terv életbe léptetését követően Észak-Afrikában, majd Dél-Olaszországban megszervezték a „légi második frontot". 1943. nov. 1-én az Alpoktól keletre eső célok rombolására megalakították a 15. amerikai légi hadsereget (15. AAF). 1943. aug. 13-án a bécsújhelyi repülőgépgyárat támadva, először repültek át Magyarország légterén. A 15. AAF 1943. nov. és 1944. jan. között áttelepült Dél-Olaszországba, Bari-Foggia térségébe, ahonnan Magyarország egész területét elérték. A légitámadások Magyarország ellen 1944. áprilistól 1945. márciusig tartottak. Két esetben az ingabombázások alkalmával a 8. AAF gépei is támadtak magyar célokat.
A 15. AAF szervezete:
Bombázóerők:
5. Bomber Wing (BW, bombázó wing, nincs magyar megfelelője), állományába tartozott a 2., 97., 99., 301., 463., 483. Bomber Group (BG, bombázócsoport, nincs magyar megfelelője, fordítják ezrednek, osztálynak is). Az 5. BW B-17, a többi wing B-24 nehézbombázóval repült. Ezek: 47. BW (98., 376., 449., 540. BG), 49. BW (461., 484., 451. BG), 55. BW (460., 464., 465., 485. BG) és 304. BW (454., 455., 456., 459. BG).
Vadászerők:
306. Fighter Wing (FW, vadászwing, nincs magyar megfelelője), állományába tartozott az 1., 14., 82. Fighter Group (FG, vadászcsoport, nincs magyar megfelelője, fordítják ezrednek, osztálynak is). Gépállománya P-38 vadászrepülőgép volt. A 31., 52., 325., 332. FG 1944. ápr.- májusig Spitfire, P-39 és P-47, ezek kivonása után P-51 gépekkel repült. A 332. FG kötelékébe tartozó 99. Fighter Squadron (FS, vadászszázad) volt a 15. AAF egyetlen olyan vadászköteléke, amelynek teljes állománya fekete bőrű volt. A többi kötelékben csak fehérek szolgáltak.
Felderítők:
90. Photo Wing. Géptípusok: P-38, F-5, B-24. Egy BW 2-5 (általában 4) BG-ből, egy BG 4 BS-ból (Bomber Squadron, bombázószázad), egy BS 19-20 gépből állt. A FW állományát esetenként határozták meg. Egy FG általában 3 FS-ból, egy FS 25-29 gépből állt.

 A fenti állomány a szervezetszerű mennyiséget jelöli, a valóságban a veszteségek miatt lényegesen kevesebb repült. 1943. nov. elején 3 624 tiszt, 16 875 legénység és 931 db bevethető repülőgép képezte a 15. AAF állományát, ez 1944 nyarán közel kétszeresére nőtt. Amerikai adatok szerint Magyarország 1944-es területére 3 048 darab B-17 és 6 371 darab B-24 bevetésével, illetve nem pontosítható vadászbombázó támadásokkal 26 442 tonna (±1,5 %) bombát dobtak le. Legalább 365 darab vadász és bombázó-repülőgép zuhant le Magyarországon, a repülő személyzet vesztesége több mint 2 000 fő volt, ebből körülbelül 660 hősi halott. Ezt a 15. AAF az 1937-es határokon belül jelentette, a Magyarország 1941-1945 közötti területére értendő veszteség így ennél nagyobb volt, de a szomszédos államok területére eső hányada azonosíthatatlan.

2012. június 15., péntek

Amerikai Egyesült Államok

‹United States of America› szövetségi állam Észak-Amerika területén. Elnöke a II. világháború idején Franklin Delano Roosevelt, akit 1932-ben, 1936-ban, 1940 és 1944-ben választottak meg, az Amerikai Egyesült Államok történetében egyedülállóan négyszer. Törvényhozó testülete a Kongresszus, amely két házból áll: a 96 tagú Szenátusból és a 435 tagú Képviselőházból. A Szenátusba minden tagállam 2 szenátort delegál, a Képviselőházba pártok választott képviselői kerülnek. Az Amerikai Egyesült Államok 48 szövetséges államból és Columbia szövetségi kerületből áll. Területe: 7 839 000 km2, lakossága 122 775 046 fő volt. Birtokai Amerikában: 1867 óta Alaszka, amely 1912 óta tagállam (1 518 714 km2, 59 278 fő), 1903 óta Panamai csatorna-övezet (1 422 km2, 42 000 fő), 1898 óta Puerto Rico a Nagy-Antillák szigetén (8 896 km2, 1 543 913 fő), 1916 óta Virgin-szigetek (344 km2, 22 012 fő). Ázsiában a Fülöp-szigetek 1899 óta, amely az 1934. évi Philippine Independence Bill értelmében 1944-től független (296 296 km2, 13 055 220 fő), Mariana-sziget-csoport, amelynek legnagyobb tagja a Guam-szigetek, 1898 óta a Hawaii-szigetek (16 703 km2 és 368 336 fő) és Nyugat-Samoa-szigetek (197 km2, 10 561 fő). Az Amerikai Egyesült Államokban Roosevelt az alkotmány alapján betöltötte az állam- és kormányfő, valamint a fegyveres erők főparancsnoka funkciót. A haderőnemeket a vezérkari főnökök vezették, testületként működött a vezérkari főnökök egyesített tanácsa ‹Joint Chief of Staff›, amelynek elnöki tisztét az Amerikai Egyesült Államok elnöke személyes katonai törzsének tengernagyi rangban lévő vezérkari főnöke (Ernst J. King flottatengernagy) töltötte be. - Roosevelt a stratégiai döntéseket, az egyes hadszíntereken működő főparancsnokok kinevezésének jogát, valamint a külpolitikai irányítását magának tartotta fenn. A hadműveletek irányításába nem avatkozott be. Az amerikai gazdaság 1940-től gyors ütemben fejlődött és roppant mennyiségű harceszközt gyártott. 1940-ben 12 804, 1944-ben 96 318, 1940-1945 között összesen 318 984 repülőgép készült. 1941-ben 1 900, 1943-ban (a termelés csúcspontja) 38 500 harckocsit, rohamlöveget és önjáró löveget készített. A hadiflotta 1939-ben 15, 1945-ben 25 csatahajóval, 1939-ben 6, 1945-ben 30 repülőgép-anyahajóval és 84 kísérő repülőgép-hordozóval rendelkezett. Az Amerikai Egyesült Államok kölcsönbérleti szállításainak értéke 1941-1945 között meghaladta a 43 milliárd dollárt, ennek 69 %-át a Brit Birodalom, 24,5 %-át a Szovjetunió, 6,5 %-át más szövetséges, elsősorban Kína kapta. Az Amerikai Egyesült Államokban a legjelentékenyebb változást a hagyományos életmódhoz képest az jelentette, hogy az állami beavatkozás az élet minden területére kiterjedt, a munkavállalástól a sajtóellenőrzésig. Az Amerikai Egyesült Államokban is bevezették a jegyrendszert. A szűkössé vált nyersanyagkészlet megmozdította a kutatók fantáziáját. Elterjedt a nylon és más műanyagok alkalmazása, az élelmiszerek mélyhűtése és porítása. A munkaerő-szükséglet meggyorsította a belső migrációt a kis vidéki településekről a városokba, a keleti partvidékről a csendes-óceáni partok felé. Terjedt a nők munkába állítása. Az Amerikai Egyesült Államok gyors fejlődését és a népesség életviszonyait lényegesen megkönnyítette az ország sebezhetetlensége az adott haditechnikai viszonyok szintjén. A Amerikai Egyesült Államok szárazföldi hadereje a II. világháború idején 11 tábori hadseregből, 26 hadtestből és 90 hadosztályból állott, egy háromezredes gyaloghadosztály létszáma 14 250 főt tett ki. A szárazföldi csapatok állománya 1939. szeptemberben 190 ezer, 1941. dec. 31-én 1,6 millió, 1945. márc. 31-én 8,1 millió fő, ebből kb. 5 millió került bevetésre az európai, a földközi-tengeri, a délnyugat-csendes-óceáni, a csendes-óceáni, a kínai, valamint a burmai-indiai hadszíntéren. A hadsereg 820 877 főt, ebből 182 701 halottat vesztett. A légierőhöz 1938. júniusban kb. 20 ezer, 1945. márciusban 1,9 millió fő tartozott, vesztesége 115 382 fő volt, ebből 40 061 halott. A hadiflotta létszáma 1940. júliusban 161 ezer, 1945. márc. 31-én 3,4 millió, a tengerészgyalogságé ezen időpontokban 28, illetve 485 ezer, a haditengerészeti légierőé 10, illetve 437 ezer fő volt.

2012. május 25., péntek

Amerika hangja

"Voice of America" az USA Tájékoztatási Hivatala ‹USIA› Rádiószolgálatának felügyeletével működő adóállomás. 1942. febr. 24-től indult műsoraiban igyekezett népszerűsíteni az antifasiszta koalíció hadicéljait, valamint ellensúlyozni a Tengely propagandaállításait a háborús helyzetről, továbbá buzdítani a passzív és a fegyveres ellenállásra, illetve szabotázsakciókra a Németország által elfoglalt, s a német szövetségi rendszerhez tartozó országok lakosságát. Hír- és propagandaanyag tartalmát a Háborús Információs Hivatal (OWI) határozta meg, Robert Sherwood irányításával, aki Roosevelt amerikai elnök beszédírója volt. Naponta kétszer 15 perces magyar nyelvű adást is sugárzott rövidhullámon, majd később 1943. szeptembertől az esti órákban két ízben középhullámon is. 

2012. május 5., szombat

Ambrózy Gyula

(Nyíregyháza, 1884. febr. 12. - Budapest, 1954. márc. 2.) jogász. 1921-től a kormányzói kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke. A kormányzóság azon legszűkebb köréhez tartozott, amellyel Horthy Miklós kormányzó előkészítette az 1944. okt. 15-ei kiugrási kísérletet. Ennek kudarca után letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Egyes adatok szerint 1951 őszén hunyt el a Hortobágyon, kitelepítésben.

2012. április 13., péntek

Altöttingi országgyűlés

Az 1939-es pünkösdi választások után megalakult Képviselőház és a Magyar Királyság Felsőházának első és egyetlen közös ülése az emigrációban. Összekapcsolódott a bajorországi Altöttingben, a altöttingi országgyűlés helyszínén és napján Kótai Zoltán németországi vatikáni delegátus által vezetett, tízezer magyart felvonultató körmenettel. Az altöttingi országgyűlés a Guttenburg-kastélyban ült össze. Az altöttingi országgyűlés jogi alapja az 1945. márc. 26-án becikkelyezett 1944:VII. törvénycikk volt, amely az országgyűlés mandátumát a békekötés ratifikálásától számított 6 hónappal meghosszabbította, s lehetővé tette külföldön történő összehívását.
1946 őszén az országgyűlés emigrációban szétszóródott képviselői és felsőházi tagjai 20 fős Intéző Bizottságot alakítottak az altöttingi országgyűlés összehívására. Az altöttingi országgyűlés 1947. aug. 20-án ülésezett, báró Feilitzsch Berthold és Spett Ernő elnökletével, 56 törvényhozó részvételével. Nem ismerte el az Országtanács 1944. okt. 27-i határozatát (Szálasi Ferenc nemzetvezetői megbízatását), alkotmányellenesnek minősítette a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlést, s önmagát a magyar állameszme egyetlen reprezentánsává nyilvánította. Magyarország miniszterelnökévé választotta vitéz Farkas Ferenc vezérezredest, egyben megbízta az államfői jogok ideiglenes gyakorlásával. Az altöttingi országgyűlés azzal zárta be ülését, hogy megbízatása tovább tart.
A müncheni amerikai konzulátus szept. 3-án elutasította az altöttingi országgyűlésen megválasztott exilkormány bejegyzését. A kormány 2 tagja dec. 12-én levélben számolt be Horthy Miklósnak az altöttingi országgyűlésről. A nemzetközi támogatás elmaradása miatt Farkas miniszterelnök 1949. máj. 29-én kormánya nevében a két házelnökhöz intézett levelében lemondott.

2012. március 22., csütörtök

alpesi erőd

Németül Alpenfestung, Kernfestung Alpen. A német nemzetiszocialista propaganda híresztelése a II. világháború végén, mely szerint Bajorországban és Tirolban hatalmas hegyi erődrendszert építettek ki, nagy raktári készletekkel, hogy a harcot még hosszú időn keresztül folytathassák. Noha a valóságban még részletes tervek sem léteztek, és sem fegyverzet, sem felszerelés, sem élelem, még kevésbé üzemanyag sem állt volna rendelkezésre, a szövetségesek mégis komolyan vették. Eisenhower tábornok, a nyugati szövetséges csapatok főparancsnoka 1945. márc. 28-án táviratban közölte Sztálinnal, hogy az Erfurt - Lipcse vonalon az Elba felső folyása ellen szándékozik nyomulni, hadseregei zömével viszont meghódítani igyekszik az Alpesi Erődöt. Ezáltal az amerikai előnyomulás lelassult mindössze ennyit ér el a német vezetés az Alpesi Erődről terjesztett, alaptalan hírekkel.

2012. március 1., csütörtök

Almásy László Ede

Zsadányi és törökszentmiklósi (Borostyánkő, 1895. aug. 22. - Salzburg, 1951. márc. 22.) a magyar repülés úttörője, Szahara-kutató, császári és királyi huszár hadnagy, repülő főhadnagy, magyar királyi tartalékos repülő százados. Hat nyelvet és több arab dialektust beszél. 1931-től az egyiptomi kormány megbízásából a Szaharát térképezi. 1933-ban a sivatag felett 1500 kilómétert repül. 1937-ben az első vitorlázó-távrepülést végzi, és kidolgozza a sivatag feletti repülés technikáját. 1940-ben kegyvesztett lesz és hazatér Magyarországra. 1941 elején az Abwehr kikéri a Honvéd Vezérkartól, ápr. 8-án Hamburgba vezénylik, onnan kerül nyáron Tripoliba, a X. német repülő hadtest távolfelderítő századához, mint repülő százados. Erwin Rommel vezérezredes, az Észak-afrikai német-olasz erők főparancsnokának egyik tanácsadója. Öt lényegesebb (a brit vonalak mögötti) akció megtervezésében és részben kivitelezésében vesz részt. 1941-ben El Masri tábornok, az Egyiptomi Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője kimentésének céljából 2 He-111 repülőgéppel Dernából indulva 4 és fél órai repüléssel eléri a felvételi helyet Kairó közelében, de a tábornokot nem találja ott. Másodszor 2 német ügynököt kísérel meg eljuttatni Alexandriába 2 He-111 géppel. Géphiba miatt későn érik el a Nílustól 90 kilóméterre nyugatra lévő leszállóhelyet a sivatagban. A harmadik akció szintén 2 német ügynök Kairóba történő eljuttatását célozza. 1942. máj. 11-én indul 4 zsákmányolt gépkocsival a 2550 kilóméteres sivatagi útra. El Agheila - Gialo-oázis - Kufra karavánút - Kebir-hegység érintésével jut el az egyiptomi-szudáni határ közelébe, ahol megtalálja az általa 1937-ben elrejtett ellátó tartályokat, máj. 23-án éri el Chagra-oázist, majd a Japsa-szoroson át a Nílus völgyében, Asjut előtt leteszi a 2 ügynököt. A visszaúton a Gilf el Kebir-hegységnél rátalál az Angol Sivatagi Diverzáns Csoport titkos raktárára, amelyet megsemmisít. Negyedik bevetése a Brandenburg hadosztály egy csoportjával az Algír felől Tunisz felé támadó amerikai hadsereg utánpótlási vonalainak megrongálását célozza. 1942 karácsonyán indul Bizertából, 3 Ju-52-vel, 3 DFS-23O tehervitorlázó gépet vontatva. 1 páros navigációs hiba miatt visszatér, 2 pedig 60 kilóméterrel a cél előtt lekapcsol, az egyik DFS a Wadi el Kebir feletti vasúti és közúti híd mellett száll le, felrobbantva azt, a másik a Kasserin-hágónál lévő híd mellett. Ezt észrevették, így az akció csak másnap sikerül. Ötödször Almásy tervei alapján egy kommandó 1943. jan. 10-én 2 zsákmányolt gépkocsival Kibiliből indulva a Shott Jarrid sós sivatagtól északra a Jebel Morránál lévő hidat robbantja fel, egy katonai tehervonat alatt. Almásyt 1942 végén hazavezénylik, egyidejűleg kitüntetik a I. osztályú Vaskereszttel. Ekkor tartalékos német repülő őrnagy. 1943-ban a Stádium kiadja könyvét. 1943-ban titkos küldetést hajt végre a Krím-félszigeten. 1946. decemberben emigrál Ausztriába, onnan Egyiptomba. Később Ausztriába tér vissza.

2012. február 5., vasárnap

Államvédelmi Központ

Állambiztonsági csúcsszerv, amely a II. világháború alatt egy ideig a katonai elhárító és a politikai nyomozó szervek munkáját országos hatáskörrel irányította. Korabeli fogalmak szerint az országos kihatású defenzív és államrendészeti ügyekben folyó nyomozásokat vezette, illetve hangolta össze. Az Államvédelmi Központot az 1942. jún. 26-án kelt 6290/1942. BM. eln. számú belügyminiszteri és az 52161/elnöki o. 1942. számú rendelettel a belügyminiszter közvetlen alárendeltségében, a Belügyminisztérium épületében hozták létre. A hivatal 1942. júl. 12-től a nyilas hatalomátvételig működött, azonban tevékenysége már Magyarország német megszállásától formálissá vált, amikor vezetőjét, Ujszászy István vezérőrnagyot a Gestapo letartóztatta és helyére Kuthy Lászlót nevezték ki.
Addig az Államvédelmi Központ fő feladatai közé tartozott a kül- és belföldről kezdeményezett olyan mozgalmakkal, szervezkedésekkel, termelést veszélyeztető szabotázscselekményekkel, országos jellegű közellátási visszaélésekkel kapcsolatos nyomozások irányítása, amelyek az ország belső rendje ellen irányultak és sértették vagy veszélyeztették a honvédelem érdekeit. Szintén fő feladata volt, hogy összefoglalja és kiértékelje a vonatkozó híranyagokat.

2012. január 14., szombat

Állami Honvédelmi Bizottság

A Szovjetunióban 1941. jún. 30-án megalakult központi hatalmi szerv. Elnöke J. V. Sztálin volt, tagjai K. J. Vorosilov, Sz. M. Bugyonnij és Sz. K. Tyimosenko marsallok, illetve a politikusok közül V. M. Molotov külügyminiszter, (az Állami Honvédelmi Bizottságban Sztálin helyettese), továbbá G. M. Malenkov, L. P. Berija, később A. J. Mikojan, L. M. Kaganovics, Ny. A. Bulganyin és Ny. A. Voznyeszenszkij. Az Állami Honvédelmi Bizottság a háborús erőfeszítések centralizált irányítását végezte, korlátlan hatalommal rendelkezett, törvényerejű rendeletei valamennyi állami és pártintézményre és szervre kötelező érvényűek voltak. Csak határozatokat hozott, külön apparátussal nem rendelkezett, a kormány, a Vörös Hadsereg Vezérkara és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága apparátusát használta fel döntései végrehajtatására. Helyi szinten az Állami Honvédelmi Bizottság különleges jogokkal felhatalmazott megbízottai működtek.