2013. november 23., szombat

Árpád-vonal

Az észak-keleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések legbelső, nem összefüggő védelmi vonala. A folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le a nagyobb településeknél. Műszakilag megerősített támpontok, fa- föld- és betonerődök, a völgyekben út és műszaki zárak alkották. Fontosabb támpontjai: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező ‹Jaszinya›, Tiszaborkút ‹Kvaszi›, Rahó ‹Rahov›; a Tarac-folyó völgyében Királymező ‹Usztycsorna›, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyi-hágón át a Husztra ‹Chust› vezető úton Ökörmező ‹Mezsgorje›; a Vereckei-hágón át a Munkács ‹Mukacevo› felé vezető völgyben Volóc ‹Volovec›; az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy ‹Sztavnoje›. Létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követően kezdődött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. délnyugaton a Székely határőrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. Az országhatáron, az Árpád-vonal biztosítási öveként építették ki a Szent László-állást, a Kárpátok előterében, Galíciában a Hunyadi-állást.