2011. december 22., csütörtök

Állambiztonsági Rendészet

Az 1944. márc. 28-án kelt 119/1944. VI. res. számú belügyminiszteri rendelettel, Hain Péter vezetésével létesített országos hatáskörű politikai nyomozó szervezet. Tevékenysége miatt a magyar közvélemény „magyar Gestapónak" nevezte. A négy osztályból álló szervezet fő feladatai közé tartozott az antifasiszta szabotázscselekmények nyomozása, a baloldali mozgalmak elhárítása, a zsidó vagyonok felkutatása, elkobzása és „biztosítása". Az Állambiztonsági Rendészet detektívjei a német biztonsági szervekkel együttműködve emberek százait tartóztatták le, kínozták meg. Egy részüket bírósági eljárás nélkül kivégezték, a többieket bebörtönözték vagy deportálták. Sikkasztásaik és egyéb bűncselekményeik miatt az 1944. jún. 9-én kelt 4213/1944. eln. számú belügyminiszteri rendelettel az Állambiztonsági Rendészetet feloszlatták, de vezetői ellen nem indítottak eljárást. A nyilas hatalomátvétel után két nappal Hain Péter újjászervezte az Állambiztonsági Rendészetet. A szervezet tagjainak többsége a visszavonuló német csapatokkal a bajorországi Ramsdorfba menekült, de néhány titkos ügynökük még több mint egy évig szabotázs- és kémakciókat hajtott végre.

2011. december 2., péntek

Alantostiszti tanfolyam

Tartalékos tisztek átképzése hivatásos állományba vétel céljából. A tartalékos tiszti karnak mindkét világháború folyamán fontos szerep jutott, hiszen a szakaszparancsnoki (alantostiszti) helyek zömét ők töltötték be, miután a hivatásos tisztképzés Magyarországon nem pótolhatta az egyre súlyosabb tiszthiányt. A tartalékos tisztképzés korántsem fejeződött be a tényleges szolgálati idő leteltével, időről időre egyhónapos gyakorlatokon gondoskodtak megfelelő továbbképzésükről. Így olyan, jól alkalmazható tartalékos tisztikar alakult ki, melyre a hivatásos tisztek létszámának növelésekor is számíthattak. A Huba-hadrend keretében felállított alakulatoknál a békebeosztások betöltésének egyik leggyorsabb módja a tartalékos tisztek ténylegesítése (hivatásos állományba vétele) volt. Ezeknek egyéves tanfolyam elvégzésével kellett bizonyítaniuk, hogy alkalmasak a hivatásos tiszti pályára. Ezt a célt szolgálta az 1937 őszére meghirdetett alantostiszti tanfolyam, amelyet a gyalogos, lovas és tüzér fegyvernembeliek, valamint csendőrök részére a Ludovika Akadémia I. főcsoportnál, a műszaki, híradó, folyamőr és repülő fegyvernembeliek részére a II. főcsoportnál szándékoztak felállítani. Az első felhívás alapján a felvételi vizsgák ugyan lezajlottak, ám Rőder Vilmos honvédelmi miniszter úgy döntött, hogy a felvettek korábbi rossz tanulmányi előmenetele miatt a tanfolyamot nem lehet elindítani. A tanfolyamot 1938-ban ismételten meghirdették, ebben az évben viszont a felvidéki bevonulás miatt tolódott el, és csak a Csendőrséghez jelentkezők kezdhették azt meg, a többiek számára a tanév kezdete 1939. februárra tolódott el. Az első alantostiszti tanfolyamot végzetteket végül hat hónapos iskola után 1939. augusztusban vették át hivatásos állományba. Az alantostiszti tanfolyamokat ezután folyamatosan szervezték. A második alantostiszti tanfolyam már egy teljes tanéven át működött, résztvevői 1940. augusztusban fejezték be tanulmányaikat. A későbbiek során a nagy számú jelentkező miatt az alantostiszti tanfolyam kiszorult az akadémiáról és fegyvernemenként került felállításra. Az elméleti időszakot Kőszegen, Pécsett, Hajmáskéren és Kassán végezték a hallgatók, a gyakorlati időszakot a gyalogos, hegyi, kerékpáros, gépkocsizó fegyvernembeliek Várpalotán a gyalogos kiképzőtáborban, a tábori tüzérek a tüzér lőiskolán Hajmáskéren., a légvédelmi tüzérek Budapesten, illetve Eszterházán, a páncélosok a páncélos lőiskolán Esztergom-táborban, a lovasok a gyalogos lőiskolán töltötték. Így is megoldhatatlannak bizonyult, hogy valamennyi jelentkezőt e tanfolyam elvégzése után ténylegesítsék. 1941 őszén több mint 700 olyan ténylegesített tisztet tartottak nyilván, aki nem végezte el az alantostiszti tanfolyamot. Ez a szám a későbbiek során sem változott lényegesen.