2016. július 11., hétfő

Bajcsy-Zsilinszky Endre

(Szarvas, 1886. jún. 6. - Sopronkőhida, 1944. dec. 24.) Publicista, politikus, országgyűlési képviselő. Az antifasiszta ellenállás vezető személyisége, mártírja. Jogász, majd közigazgatási pályára lép. Az I. világháborúban huszár főhadnagy. 1919-től a nacionalista, jobboldali politikát támogatja, majd a demokratikus ellenzékhez csatlakozik. A Független Magyarország, majd a Szabad Szó főszerkesztője. Bárdossy Lászlóhoz intézett memorandumában, 1941 őszi képviselőházi beszédeiben fellép a hadba lépés, a német szövetség ellen. Aláírja a Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívását. Többször fordul Horthyhoz, vezető politikusokhoz, a Honvéd Vezérkar főnökéhez. Az olasz kiugrás után a háborúból való kiválást követeli. 1944. márc. 19-én a Gestapo embereivel tűzharcot vív, megsebesül, a fogságban öngyilkossággal próbálkozik. Okt. 11-én átadják a magyar hatóságoknak, majd kiszabadul. Kláraházi rejtekéről barátai kérésére nov. 5-én Budapestre jön, s átveszi a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetését. Nov. 23-án éjjel letartóztatják. A dec. 6-8-ai tárgyaláson ügyét elkülönítik, mint országgyűlési képviselőjét. Sopronkőhidára viszik, ahol a hadbíróság dec. 23-ai ítélete alapján kivégzik.