A Honvédségben rendszeresített meredek röppályájú fegyver. Az aknavető rendeltetése, hogy a gyalogság is rendelkezzen fedezékek, terephullámok mögötti vagy fedett célok leküzdésére alkalmas fegyverrel. (Ezt a célt szolgálja a gránátvető is). Az aknavető lőtávolsága következtében a zászlóalj, illetve az ezred harcmélységével volt összhangban. Az aknavetőt taligán szállították a peremvonal közelébe, onnan a kezelők egységekre bontva vitték előre. A Honvédség első korszerű aknavetőjét 1936-ban rendszeresítették. Az 1936 M 81 mm-es aknavető nehéz gyalogsági fegyver volt. Simacsövű, elöltöltő, csak felső szögcsoporttal tüzelő fegyver. A krómnikkelacél cső hátsó része csavarmenettel a csőfarba csavarható. A talplemez négyszögű acélbádoglemez. Az elsütőkartengely-béléscsavar felett a csőfaron körív alakú kimarás van, a hátsó részében mélyebb furattal, amelybe a korai elsütést megakadályozó biztosítógomb csapszege hatol. Aknagránátjának hátsó hengeres végén van a hat vezetőszárny-párnából álló vezető-berendezés. Az alaptöltet, egyszersmind az 1-es töltet a vadásztöltényhez hasonló, csak az akna végébe van bedugva. Az aknának 5 db töltete volt. 1939-ben módosították, a korai elsütés elleni biztosítást végző biztosítógombot elhagyták. A Huba-I hadrendben gyalogezredenként beállított 1 aknavetőszázad 4 db aknavetővel, kevésnek bizonyult. A tapasztalatok alapján a 2. magyar hadsereg gyalogezredeit már 20 db 1936/39 M 81 mm-es aknavetővel szerelték fel. Az ide átcsoportosított aknavetők a többi alakulatnál hiányt okoztak. A 2. hadseregnek a németek is adtak át aknavetőket. Mivel a diósgyőri gyár (egyedül gyártott aknavetőt Magyarországon) nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért a hadvezetés a németektől kért segítséget, akik zsákmányolt aknavetőket adtak át. Így került a Honvédséghez 150 db holland gyártású aknavető, továbbá cseh és jugoszláv aknavetők. Néhány aknavetőt (szovjet 82 mm-es) a 2. hadsereg is szerzett. Ezeknek az aknavetőknek az volt a közös tulajdonságuk, hogy belőlük kilőhető volt a magyar aknavetőgránát is. A hadvezetés a külföldi aknavetők hadrendbe állítása mellett törekedett a hazai gyártás fejlesztésére is. A diósgyőri gyár mellett, később a Magyar Acélárugyár és az EMAG is gyártotta az 1936/39 M 81 mm-es aknavetőt. Ennek eredményeként a 81 mm-es aknavetőigényt sikerült fedezni. Az 1943-ban bevezetett 12 cm-es aknavetőt szovjet mintára készítették, ez gépjármű vontatású volt. Azonban a hatalmas gépjárműhiány következtében fogatoltan (villásrúddal) szállították.
Az 1917 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 90 mm; Csőhossz: 810 mm; Tömeg tüzelőállásban: 131,5 kg; Gránát tömege: 5,9 kg; Magassági irányzás: +45°-+75°; Oldalirányzás: 2200 vonás; Lőtávolság: 300-1175 m; Megjegyzés: Huzagolt csövű, hátultöltő, 4 egységre szedhető, Vetőágy: 600x500x115 mm;
Az 1918 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 140 mm; Csőhossz: 1260 mm; Tömeg tüzelőállásban: 366 kg; Gránát tömege: 15 kg; Magassági irányzás: +45°-+75°; Oldalirányzás: 2400 vonás; Lőtávolság: 500-2675 m; Megjegyzés: Huzagolt csövű, hátultöltő, 4 egységre szedhető, Vetőágy: 1000x820x210 mm;
Az 1936 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 81,4 mm; Csőhossz: 1215 mm; Tömeg tüzelőállásban: 85 kg; Gránát tömege: 4,125 kg; Magassági irányzás: +40°-+88°; Oldalirányzás: +6°-+130°; Tűzgyorsaság: 20-25 löv/perc; Lőtávolság: 50-4300 m; Megjegyzés: Simacsövű, elöltöltő, 3 egységben szállítható;
Az 1936/39 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 81,4 mm; Csőhossz: 1215 mm; Tömeg tüzelőállásban: 85 kg; Gránát tömege: 4,125 kg; Magassági irányzás: +40°-+88°; Oldalirányzás: +6°-+130°; Tűzgyorsaság: 20-25 löv/perc; Lőtávolság: 6200 m; Megjegyzés: Simacsövű, elöltöltő, 3 egységben szállítható;
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése