Bajnóczy József

Bajnóczy József vitéz nemes dési (Szinérváralja, 1888. febr. 27. - Pilismarót, 1977. jún. 12.) gyalogsági tiszt. 1919. áprilistól a Tanácsköztársaság, 1919. aug. - 1920. máj. között a Honvédelmi Minisztérium katonai megbízottja Prágában, 1923. februárig katonai szakelőadó a magyar követségen, majd 1923. szept. és 1924 nyara között Szófiában. 1931. máj. 1-től 1933. máj. 1-ig Honvédelmi Minisztérium VI-3. osztály (3. vezérkari főnök) vezető, 1936. máj. 1-ig Honvédelmi Minisztérium VI-1. osztály (1. vezérkari főnök) vezető, majd 6. vegyesdandár 2., illetve 3. gyalogsági parancsnok. 1937. máj. 1-től tábornok. 1938. aug. 1-től törzstiszti tanfolyam-parancsnok. 1939. aug. 1-től VI. hadtest parancsnok. 1940. máj. 1-től altábornagy 1941. nov. 1. és 1944. ápr. 19. között a Honvéd Vezérkar főnöke helyettese. 1942. ápr. 1-től vezérezredes 1942. dec. 17-től magyar királyi titkos tanácsos. 1944. jún. 19-ével nyugállományba helyezik. A Szombathelyi Ferenc és társai ellen 1944. okt. 11-12-én lefolytatott per másodrendű vádlottja. A Honvédelmi Minisztérium állandó igazolóbizottság 1946. márc. 28-án igazolta.

Maximilan de Angelis

(Budapest, 1889. okt. 2. - Graz, 1974. dec. 6.) katonai pályáját a császári és királyi hadseregben kezdi 1910-ben. 1938-ban az osztrák Bundesheerben ezredes. Az Anschluss után átkerül a Wehrmachtba. 1938. ápr. 1-től vezérőrnagy, 1940. jún. 1-től altábornagy, 1942. márc. 1-től tüzértábornok. A II. világháború kitörésekor a 76. gyaloghadosztály, 1942. jan. 26-tól a XXXXIV. hadtest parancsnoka, 1943. nov. 22-ével megbízott helyettes vezetőként a 6. hadsereg élére kerül, dec. 19-ig 1944. ápr. 8-tól ismét e hadsereg megbízott vezetője, majd 1944. júl. 18-tól a 2. páncéloshadsereg parancsnoka, a háború végéig. E minőségben kerül előbb az OKW, 1944. dec. 2-től az ->OKH (Dél Hadseregcsoport) alárendeltségében 1944. novemberben a Dunántúlra.