anschluss

 Ausztria Németországhoz való kapcsolódása általában, 1938-as bekebelezése konkrétan. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése után a Bécsben maradt német nemzetiségű képviselők 1918. okt. 21-én Ideiglenes Nemzetgyűléssé alakulva, az önrendelkezés alapján kimondták az általuk lakott területek államiságát, de az új államterület életképtelenségét vélve, a Német Birodalomhoz való anschlusst is. Az anschlusst először e formában az Osztrák Szociáldemokrata Párt fogalmazta meg, ezt fogadta el a másik két parlamenti erő, a Német Nemzeti Párt és az Osztrák Keresztényszociális Párt is. Az így kikiáltott Német-Ausztriai Köztársaság 1918. nov. 12-ei alkotmánya kimondta: „Német-Ausztria a Német Köztársaság része." Az anschlussról azonnal megkezdődtek a kétoldalú tárgyalások. Az 1919. jún. 28-ai versailles-i és az 1919. szept. 10-ei Saint Germain en Laye-i békeszerződés az anschlusst megtiltotta, miként a Német-Ausztria államelnevezést is. A helyzetet ideiglenesnek tekintve az anschluss-gondolat tovább élt, majd a gazdasági világválság hatására újra időszerűnek tűnt. A német nemzetiszocialista hatalomátvételt követően azonban csak az osztrák nemzetiszocialisták szorgalmazták, míg a szociáldemokraták érdektelenségüket hangoztatták az osztrák államiságot képviselő keresztényszocialisták elleni politikai harcban. Az 1934. júl. 25-ei osztrák nemzetiszocialista puccskísérletet sikerült leverni. Ám Ausztria elszigetelődött, a német nyomás fokozódott, így az 1936. júl. 11-i államközi szerződéssel Ausztria magát német államnak nyilvánítva, lojalitását fejezte ki a nemzetiszocialista Németországgal szemben. Ennek ellenére az osztrák nemzetiszocialisták hatalomátvételre, a német nemzetiszocialista állam pedig az anschlussra készült. Az anschlussról kiírt népszavazás megelőzéseként 1938. márc. 11-én bekövetkezett a kikényszerített nemzetiszocialista hatalomátvétel, másnap a német megszállás, holott az Arthur Seyss-Inquart vezette kormány megalakulása után erre nem lett volna szükség. A megtévesztett, megfélemlített osztrák lakosság az 1938. ápr. 10-ei népszavazáson 99,75 %-ban jóváhagyta az anschlusst. Ezt Josef Bürckelt teljhatalmú birodalmi megbízott irányításával az államiság megszüntetése és Ostmark-ként a Nagynémet Birodalomba való teljes betagolás követte.

Maximilan de Angelis

(Budapest, 1889. okt. 2. - Graz, 1974. dec. 6.) katonai pályáját a császári és királyi hadseregben kezdi 1910-ben. 1938-ban az osztrák Bundesheerben ezredes. Az Anschluss után átkerül a Wehrmachtba. 1938. ápr. 1-től vezérőrnagy, 1940. jún. 1-től altábornagy, 1942. márc. 1-től tüzértábornok. A II. világháború kitörésekor a 76. gyaloghadosztály, 1942. jan. 26-tól a XXXXIV. hadtest parancsnoka, 1943. nov. 22-ével megbízott helyettes vezetőként a 6. hadsereg élére kerül, dec. 19-ig 1944. ápr. 8-tól ismét e hadsereg megbízott vezetője, majd 1944. júl. 18-tól a 2. páncéloshadsereg parancsnoka, a háború végéig. E minőségben kerül előbb az OKW, 1944. dec. 2-től az ->OKH (Dél Hadseregcsoport) alárendeltségében 1944. novemberben a Dunántúlra.