Attila-vonal

Attila-vonal a német hadászati-hadműveleti védelem pesti hídfőt védő, önálló támpontokból álló védelmi rendszere. 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csomád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród - Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-III.) az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Kiépítéséhez I. világháborús terveket is felhasználtak. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegyver hiányában. Védelmét magyar és német csapatok közösen látták el. Déli szektorában állították meg a 46. szovjet hadsereg offenzíváját 1944. nov. elején. A szovjet-román csapatok 1944. nov.-dec. folyamán csak lépésről lépésre tudták magukat „átrágni" rajta.

Aradi csata

Az Aradi csata a Honvédség utolsó önálló támadó hadműveletéből kifejlődött egyik ütközet (még tordai csata néven is említik) a dél-erdélyi vármegyék és a Dél-Alföld birtoklásáért. Dél-Erdély katonai birtokba vétele és a Dél-Kárpátok hágóinak lezárása érdekében a IV. hadtest (1. páncéloshadosztály, 6. tábori póthadosztály, 1. tábori póthuszárezred, 20., 31. határvadász-zászlóalj, 61. pontonos-zászlóalj) Kevermes, Battonya, Mezőhegyes térségéből szept. 13-án 06:00-kor Heszlényi József altábornagy parancsnoksága alatt támadó hadműveletbe kezdett. Az 1. páncéloshadosztály legázolta a román granicsár (határőr) csapatokat, majd a hadtest szétverte a román 1. lovas-, 1. gyaloghadosztályokat, s 13-án 19:00-ra elfoglalta Aradot. A hadtest szept. 19-ig kijutott Lippa-Észak - Savanyúkútfürdő vonalára. A szept. 19-én kibontakozott nagy erejű szovjet támadás következtében a hadtest visszavonult az elfoglalt területekről, és szept. 22-én, Arad feladása után, elérte a trianoni országhatárt. A hadműveletek alatt a hadtesthez folyamatosan érkeztek csapaterősítések, így a 8. tábori pót- és a 20. gyaloghadosztály, valamint a 3. magyar hadsereg 1944. szept. 21-22-ei megalakulását követően a német 4. SS- páncélgránátos-hadosztály, a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokság, a magyar VII. hadtest valamint a Lengyelországból hazarendelt magyar II. tartalékhadtest-parancsnokság, amely visszakapva eredeti hadrendi számát mint VIII. hadtestparancsnokság szerepelt.

Ion Antonescu

Antonescu, Ion (Pitesti, 1882. jún. 15. - Jilava, 1946. júl. 1.) román marsall, jobboldali politikus, diktátor. 1934-től vezérkari főnök, később londoni katonai attasé. 1937. dec. 29-től 1938. márc. 30-ig hadügyminiszter. 1940. szept. 4-én II. Károly miniszterelnökké nevezi ki Antonescut, másnap királyi dekrétumban teljhatalmat ad neki. Szept. 6-án Antonescu lemondatja a királyt fia, I. Mihály javára. Szept. 8-án egyesíti a miniszterelnöki és a hadsereg-parancsnoki funkciót. A Vasgárdára támaszkodva alakít kormányt. Szept. 15-én Romániát fasiszta jellegű „nemzeti-legionárius államnak" deklarálják, amelynek élén (szept. 8. óta) államvezetőként (Conducător) Antonescu áll. 1940. nov. 23-án aláírja a Háromhatalmi Egyezményt. A Vasgárda 1941. jan. 20-án kitört lázadását leveri, ezzel Románia megszűnik legionárius állam lenni. 1941. jún. 12-én megállapodik Hitlerrel Románia Szovjetunió elleni háborúban való részvételéről, amelybe Németország után a legnagyobb haderőt küldi. 1944. aug. 23-án, Románia átállása során I. Mihály utasítására Sănătescu vezérezredes emberei letartóztatják, majd a Román Kommunista Párt őrzi. 31-én Sztálin parancsára az 53. hadsereg politikai osztálya felkutatja és átveszi. Szeptembertől Moszkvában védőőrizetben van. 1946. februárban kiadják a román hatóságoknak. 1946. ápr.- májusban a román Legfelsőbb Állambiztonsági Bizottság Katonai Tanácsa halálra ítéli, mint háborús bűnöst kivégzik.