Bakay Szilárd

Bakay Szilárd (1896-ig Bakalovich) (Budapest, 1892. szept. 8. - Sopron, 1947. márc. 17.) gyalogsági tiszt. 1933. ápr. 1. - szept. 15. között Belgrádban belgrádi és athéni katonai attasé; Jugoszlávia kiutasította. 1934. jan. 1-1939. máj. 1. között katonai attasé Szófiában. 1939. aug. 1-től 17. gyalogdandár illetve könnyűhadosztály-parancsnok. 1940. júl. 1-től tábornok. 1942. aug. 1-től a Keleti Megszálló Csoport parancsnoka. 1943. okt. 1-től altábornagy 1943. máj. 15-től III. hadtest parancsnok. 1944. júl. 1-től a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke. 1944. aug. 1-től okt. 16-ig I. hadtest parancsnok. A kiugrási kísérlet kulcsfigurája, ezért a németek okt. 8-án elrabolták és Mauthausenbe hurcolták. 1945. jan. 18-án „hűtlenség" címén lefokozták. 1945. máj. 5-én szabadul, hazatér. A Honvédelmi Minisztérium állandó igazolóbizottsága aug. 2-án „rendfokozatától közigazgatási úton történő elbocsátásra„ ítéli. A népbíróság ezt megváltoztatva nov. 8-án „igazolt"-nak nyilvánítja. 1946. ápr. 11-én a szovjet hatóságok elhurcolják, majd háborús bűnösség vádjával kivégzik. Az orosz hatóságok 1991. okt. 18-án rehabilitálták. 1992-ben posztumusz vezérezredessé nevezték ki.

Bajnóczy József

Bajnóczy József vitéz nemes dési (Szinérváralja, 1888. febr. 27. - Pilismarót, 1977. jún. 12.) gyalogsági tiszt. 1919. áprilistól a Tanácsköztársaság, 1919. aug. - 1920. máj. között a Honvédelmi Minisztérium katonai megbízottja Prágában, 1923. februárig katonai szakelőadó a magyar követségen, majd 1923. szept. és 1924 nyara között Szófiában. 1931. máj. 1-től 1933. máj. 1-ig Honvédelmi Minisztérium VI-3. osztály (3. vezérkari főnök) vezető, 1936. máj. 1-ig Honvédelmi Minisztérium VI-1. osztály (1. vezérkari főnök) vezető, majd 6. vegyesdandár 2., illetve 3. gyalogsági parancsnok. 1937. máj. 1-től tábornok. 1938. aug. 1-től törzstiszti tanfolyam-parancsnok. 1939. aug. 1-től VI. hadtest parancsnok. 1940. máj. 1-től altábornagy 1941. nov. 1. és 1944. ápr. 19. között a Honvéd Vezérkar főnöke helyettese. 1942. ápr. 1-től vezérezredes 1942. dec. 17-től magyar királyi titkos tanácsos. 1944. jún. 19-ével nyugállományba helyezik. A Szombathelyi Ferenc és társai ellen 1944. okt. 11-12-én lefolytatott per másodrendű vádlottja. A Honvédelmi Minisztérium állandó igazolóbizottság 1946. márc. 28-án igazolta.

Andorka Rezső Rudolf

Andorka Rezső Rudolf  (1927-ig Fleischacker) vitéz, doktor (Sopron, 1891. nov. 8. - Budapest, 1961. márc. 30.) gyalogsági tiszt, vezérőrnagy. 1927. dec. 14-től 1931. ápr. 15-ig varsói katonai attasé. Máj. 1-től 1934. máj. 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnök (Honvéd Vezérkar főnöke) szárnysegéde, ettől 1936. aug. 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztály vezetőjének helyettese, majd a Honvédelmi Minisztérium Elnökség „B" osztály vezetője. 1937. aug. 1-től 1939. máj. 5-ig Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztály, illetve 2. vezérkari főnök osztály vezető (hírszerzés és elhárítás). E minőségében részt vesz az első bécsi döntést megelőző komáromi tárgyalásokon, illetve egyik szervezője a Rongyosgárda harcainak, és egyik előkészítője Kárpátalja visszacsatolásának. 1939. máj. 8-tól a Magyar Királyság első madridi követe Franco caudillo (vezér) mellett, egyben szolgálaton kívüli tábornok. 1941-ben Stokrer német követ nyomására visszahívják. A Bethlen István körül tömörült németellenes, angolbarát politikusok, publicisták, követek csoportjának aktív tagja. 1944. márc. 22-én a németek az ellenálláshoz fűződő viszonya miatt letartóztatják, a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolják. Hazatér, 1949-ben internálják. 1953-ban háborús bűnösként elítélik. Ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 1956. decemberben megsemmisíti.