Alekszej Inokentyevics Antonov

Született: Grodno, 1896. szept. 15. -Meghalt: Moszkva, 1962. jún. 18
Szovjet hadseregtábornok a szovjet Vörös Hadsereg Vezérkarának főnöke. 1919-től szolgál a Vörös Hadseregben. 1938-1940 között a Frunze Akadémai tanára. A Szovjetunió elleni támadás idején a kijevi katonai körzet, majd a Déli, az Észak-kaukázusi, a Kaukázusontúli F törzsfőnöke. 1942. decembertől 1945. februárig a szovjet vezérkar főnökének első helyettese, 1943. májusig egyben a hadműveleti osztály vezetője is. 1945. februártól 1946. februárig a vezérkar főnöke. Részt vesz a jaltai konferencián. 1946-1948 között ismét a vezérkar főnökének első helyettese. 1955-től a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke.

Állami Honvédelmi Bizottság

A Szovjetunióban 1941. jún. 30-án megalakult központi hatalmi szerv. Elnöke J. V. Sztálin volt, tagjai K. J. Vorosilov, Sz. M. Bugyonnij és Sz. K. Tyimosenko marsallok, illetve a politikusok közül V. M. Molotov külügyminiszter, (az Állami Honvédelmi Bizottságban Sztálin helyettese), továbbá G. M. Malenkov, L. P. Berija, később A. J. Mikojan, L. M. Kaganovics, Ny. A. Bulganyin és Ny. A. Voznyeszenszkij. Az Állami Honvédelmi Bizottság a háborús erőfeszítések centralizált irányítását végezte, korlátlan hatalommal rendelkezett, törvényerejű rendeletei valamennyi állami és pártintézményre és szervre kötelező érvényűek voltak. Csak határozatokat hozott, külön apparátussal nem rendelkezett, a kormány, a Vörös Hadsereg Vezérkara és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága apparátusát használta fel döntései végrehajtatására. Helyi szinten az Állami Honvédelmi Bizottság különleges jogokkal felhatalmazott megbízottai működtek.

Iván Mihajlovics Afonyin

(1904-1978) szovjet tábornok. 1926-tól szolgál a Vörös Hadseregben. 1941-ben lovasezred-parancsnok, rövidesen lövészhadosztály-parancsnok. 1943 tavaszán nevezik ki 18. önálló lövészhadtest parancsnokának. Hadteste eredményesen harcol a kurszki csatában és az ukrajnai hadműveletekben. Hadtestével a 4. Ukrán Fronttól kerül a 2. Ukrán Front állományába Budapest keleti oldalán. Részt vesz az Attila-vonal áttörésében, a pesti hídfő felszámolásában. 1945. jan. 11-től a 2. Ukrán Front Budapesti Csoportjának parancsnoka vezérőrnagyi rangban. Jan. 22-én súlyosan megsebesül. Felépülése után ismét 18. hadtest parancsnokaként vesz részt a bécsi hadműveletben. Németország fegyverletétele után hadtestével a japán Kwantung Hadsereg ellen kerül bevetésre. A háború után több éven át magasabbegység-parancsnok, altábornagy rendfokozatban, majd tanár a Vezérkari Akadémián.