Az Anschluss után formálódott gróf Bethlen István és Chorin Ferenc, a nagyiparos-bankár érdekeltség egyik legjelentősebb, politikailag aktív képviselője körül. Az angolbarát magyar politikusok csoportjába sorolható a legitimista báró Sigray Antal, a polgári liberális és demokrata Rassay Károly és Vázsonyi Vilmos, a szociáldemokrata Peyer Károly és irányzata, a kisgazda Bajcsy-Zsilinszky Endre, a kormányzat sáncain belül gróf Teleki Pál és Kállay Miklós miniszterelnök, Keresztes-Fischer Ferenc, Ghyczy Jenő és Varga József miniszterek, továbbá számos Külügyminisztériumi főtisztviselő és diplomata, köztük báró Apor Gábor, Barcza György, Szegedy-Maszák Aladár és Ullein-Reviczky Antal. A kormányzóságról is többen kapcsolatban álltak az angolbarát magyar politikusok csoportjával, így Horthy István és ifj. Horthy Miklós is. Gyenge volt viszont az angolbarát magyar politikusok csoportja befolyása a katonai elit köreiben, csupán Kádár Gyula és Náday István szimpatizált céljaival. Az angolbarát magyar politikusok csoportja nézeteit összegezte egy, az amerikai Külügyminisztériumhoz 1941. szeptemberben eljuttatott emlékirat, amely szerint a magyar nemzet többsége ellenzi Magyarország bekapcsolódását a Szovjetunió ellen vívott háborúba, nem hisz a német haderő legyőzhetetlenségében, az angolszász hatalmak egyesített erővel képesek Németország legyőzésére, ennek következtében ők fogják megalkotni a békefeltételeket, amiből az következik, hogy elősegítik (a térségben) a demokrácia kibontakozását, egyben megakadályozzák a kommunizmus térhódítását. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy Magyarország jelenlegi szomszédai közül (Lengyelországot nem számítva) a Szovjetunió az egyetlen, amely nem ragadott el magyar területeket, de természetes határának ismerte el a Kárpátokat. Élesen bírálva a magyar külpolitikát kiemeli, hogy következetesen ellen kellett volna állni a német befolyás erősödésnek, még a megszállás kockázatát is vállalva. Az óhajtott nemzeti célokat abban jelölték meg, hogy kivonják a magyar haderőt a keleti hadszíntérről, hogy az a háború végén érintetlenül álljon rendelkezésre, hogy elkerüljék az angolszász hatalmakkal való ellenséges harccselekményeket, továbbá elő kell készíteni egy angolbarát kormány megalakítását. Az Apponyi Albert Társaság novemberben a Budapesti amerikai követnek átadott nyilatkozatában üdvözölte az Atlanti Chartát, de leszögezte, hogy „A független Nagy-Magyarország a biztosítéka a szabad népek Európájának és őrzője a demokratikus evolúciónak. A nemzeti, haladókonzervatív Magyarország [...] mindig a nyugat felé tekint és azonosítja magát a szabadság ideológiájával." A Társaság névsorában szerepelt többek között az angolbarát magyar politikusok csoportjához tartozó Bethlenen, Sigrayn és Chorinon kívül gróf Apponyi György, gróf Esterházy Móric, báró Perényi Zsigmond, Baranyai Lipót és Szekfű Gyula.
