Bajcsy-Zsilinszky Endre

(Szarvas, 1886. jún. 6. - Sopronkőhida, 1944. dec. 24.) Publicista, politikus, országgyűlési képviselő. Az antifasiszta ellenállás vezető személyisége, mártírja. Jogász, majd közigazgatási pályára lép. Az I. világháborúban huszár főhadnagy. 1919-től a nacionalista, jobboldali politikát támogatja, majd a demokratikus ellenzékhez csatlakozik. A Független Magyarország, majd a Szabad Szó főszerkesztője. Bárdossy Lászlóhoz intézett memorandumában, 1941 őszi képviselőházi beszédeiben fellép a hadba lépés, a német szövetség ellen. Aláírja a Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívását. Többször fordul Horthyhoz, vezető politikusokhoz, a Honvéd Vezérkar főnökéhez. Az olasz kiugrás után a háborúból való kiválást követeli. 1944. márc. 19-én a Gestapo embereivel tűzharcot vív, megsebesül, a fogságban öngyilkossággal próbálkozik. Okt. 11-én átadják a magyar hatóságoknak, majd kiszabadul. Kláraházi rejtekéről barátai kérésére nov. 5-én Budapestre jön, s átveszi a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetését. Nov. 23-án éjjel letartóztatják. A dec. 6-8-ai tárgyaláson ügyét elkülönítik, mint országgyűlési képviselőjét. Sopronkőhidára viszik, ahol a hadbíróság dec. 23-ai ítélete alapján kivégzik.

Államvédelmi Központ

Állambiztonsági csúcsszerv, amely a II. világháború alatt egy ideig a katonai elhárító és a politikai nyomozó szervek munkáját országos hatáskörrel irányította. Korabeli fogalmak szerint az országos kihatású defenzív és államrendészeti ügyekben folyó nyomozásokat vezette, illetve hangolta össze. Az Államvédelmi Központot az 1942. jún. 26-án kelt 6290/1942. BM. eln. számú belügyminiszteri és az 52161/elnöki o. 1942. számú rendelettel a belügyminiszter közvetlen alárendeltségében, a Belügyminisztérium épületében hozták létre. A hivatal 1942. júl. 12-től a nyilas hatalomátvételig működött, azonban tevékenysége már Magyarország német megszállásától formálissá vált, amikor vezetőjét, Ujszászy István vezérőrnagyot a Gestapo letartóztatta és helyére Kuthy Lászlót nevezték ki.
Addig az Államvédelmi Központ fő feladatai közé tartozott a kül- és belföldről kezdeményezett olyan mozgalmakkal, szervezkedésekkel, termelést veszélyeztető szabotázscselekményekkel, országos jellegű közellátási visszaélésekkel kapcsolatos nyomozások irányítása, amelyek az ország belső rendje ellen irányultak és sértették vagy veszélyeztették a honvédelem érdekeit. Szintén fő feladata volt, hogy összefoglalja és kiértékelje a vonatkozó híranyagokat.

Állambiztonsági Rendészet

Az 1944. márc. 28-án kelt 119/1944. VI. res. számú belügyminiszteri rendelettel, Hain Péter vezetésével létesített országos hatáskörű politikai nyomozó szervezet. Tevékenysége miatt a magyar közvélemény „magyar Gestapónak" nevezte. A négy osztályból álló szervezet fő feladatai közé tartozott az antifasiszta szabotázscselekmények nyomozása, a baloldali mozgalmak elhárítása, a zsidó vagyonok felkutatása, elkobzása és „biztosítása". Az Állambiztonsági Rendészet detektívjei a német biztonsági szervekkel együttműködve emberek százait tartóztatták le, kínozták meg. Egy részüket bírósági eljárás nélkül kivégezték, a többieket bebörtönözték vagy deportálták. Sikkasztásaik és egyéb bűncselekményeik miatt az 1944. jún. 9-én kelt 4213/1944. eln. számú belügyminiszteri rendelettel az Állambiztonsági Rendészetet feloszlatták, de vezetői ellen nem indítottak eljárást. A nyilas hatalomátvétel után két nappal Hain Péter újjászervezte az Állambiztonsági Rendészetet. A szervezet tagjainak többsége a visszavonuló német csapatokkal a bajorországi Ramsdorfba menekült, de néhány titkos ügynökük még több mint egy évig szabotázs- és kémakciókat hajtott végre.