Bakay Szilárd

Bakay Szilárd (1896-ig Bakalovich) (Budapest, 1892. szept. 8. - Sopron, 1947. márc. 17.) gyalogsági tiszt. 1933. ápr. 1. - szept. 15. között Belgrádban belgrádi és athéni katonai attasé; Jugoszlávia kiutasította. 1934. jan. 1-1939. máj. 1. között katonai attasé Szófiában. 1939. aug. 1-től 17. gyalogdandár illetve könnyűhadosztály-parancsnok. 1940. júl. 1-től tábornok. 1942. aug. 1-től a Keleti Megszálló Csoport parancsnoka. 1943. okt. 1-től altábornagy 1943. máj. 15-től III. hadtest parancsnok. 1944. júl. 1-től a Legfelsőbb Honvéd Törvényszék elnöke. 1944. aug. 1-től okt. 16-ig I. hadtest parancsnok. A kiugrási kísérlet kulcsfigurája, ezért a németek okt. 8-án elrabolták és Mauthausenbe hurcolták. 1945. jan. 18-án „hűtlenség" címén lefokozták. 1945. máj. 5-én szabadul, hazatér. A Honvédelmi Minisztérium állandó igazolóbizottsága aug. 2-án „rendfokozatától közigazgatási úton történő elbocsátásra„ ítéli. A népbíróság ezt megváltoztatva nov. 8-án „igazolt"-nak nyilvánítja. 1946. ápr. 11-én a szovjet hatóságok elhurcolják, majd háborús bűnösség vádjával kivégzik. Az orosz hatóságok 1991. okt. 18-án rehabilitálták. 1992-ben posztumusz vezérezredessé nevezték ki.

Atzel Ede

Atzél Ede báró (Budapest, 1906. okt. 10. - eltűnt 1945. ?.) erdélyi magyar politikus, földbirtokos, az ellenállás mártírja. Jelentős szerepe volt a kisebbségi magyarság társadalmi, gazdasági, kulturális életének, illetve védelmének megszervezésében. A Wesselényi Lövész Egyesület elnöke, a náciellenes Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége egyik vezetője. A 2. magyar hadsereg 1944. szept. 5-ei támadásakor (tordai csata) egy vállalkozás végrehajtásával elfogott egy teljes román hadosztály-parancsnokságot. A kormányzóság felkérésére elvállalta egy nemhivatalos fegyverszüneti delegáció (Dudás József, Faust Imre, Glässer Aladár) vezetését a magyar békeszándék bejelentésére, és a szovjet feltételek megismerésére. Szept. 22-én indultak. Az 1. magyar hadsereg vonalain át 24-én Moszkvába vitték őket, ahol Kuznyecov vezérezredes, a Vörös Hadsereg Vezérkara főnök-helyettese közölte a Szovjetunió készségét a fegyverszüneti tárgyalásokra. 29-én indultak vissza, okt. 1-én jöttek át a fronton. 3-án beszámoltak küldetésükről. A Faragho Gábor vezérezredes vezette hivatalos delegáció ekkor már Moszkvában volt. Okt. 15. után részt vett a fegyveres ellenállásban. Dec. 3-án az ellenállástól kapott megbízatással átment a fronton. A szovjet szervek átadták a magyar Rendőrségnek. A románok (állítólag) kikérték, nyoma veszett. Gazsi József

Attila-vonal

Attila-vonal a német hadászati-hadműveleti védelem pesti hídfőt védő, önálló támpontokból álló védelmi rendszere. 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csomád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród - Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-III.) az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Kiépítéséhez I. világháborús terveket is felhasználtak. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegyver hiányában. Védelmét magyar és német csapatok közösen látták el. Déli szektorában állították meg a 46. szovjet hadsereg offenzíváját 1944. nov. elején. A szovjet-román csapatok 1944. nov.-dec. folyamán csak lépésről lépésre tudták magukat „átrágni" rajta.

Átállások a szovjet hadsereghez

A Honvédség tagjainak egyéni vagy csoportos frontváltása, egyben a háborúval való szakítás egyik módja. 1941 őszétől 1944 tavaszáig csak szórványosan fordult elő. Az átálltak száma alig haladta meg az 1 000 főt. Az átállások a szovjet hadsereghez Magyarország német megszállását követően váltak nagyobb méretűvé, a háborús tapasztalatok, kisebb részben politikai motívumok hatására, de leginkább a fogságba esés elkerülésére. Ettől kezdődően előfordultak zárt kötelékekben, teljes fegyverzettel és felszereléssel végrehajtott átállások a szovjet hadsereghez is. 1944 nyarán több ezerre nőtt a Kárpátok előterébe felvonult 1. magyar hadseregből átálltak száma. Ezek jelentős része nemzetiségi származású katona volt. A nyilas hatalomátvétel nyomán 1944. nov. 1-ig 20 000 magyar katona állt át. A 4. Ukrán Front törzséhez átment Miklós Béla vezérezredes felhívására a 7. és a 9. gyalogezred, a 39/II. gyalogzászlóalj, valamint néhány üteg és alosztály állt át. Ugyanebben az időben Vörös János vezérezredes nov. 5-ei felhívásának hatására a 2. magyar hadseregből átállt négy székely zászlóalj nagy része, továbbá a 60. portyázó osztály, a 25. gyaloghadosztály, a 7. és a 9. tábori póthadosztály, a 2. páncéloshadosztály részei, a 3. magyar hadseregből az 51. gyalogezred, a 201. önálló zászlóalj, a 20/II. tábori pótzászlóalj, az 54. határvadász portyázó osztály és más alegységek részei. Az átállásoknak újabb lendületet adott az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása, 1944. dec. 28-ai hadüzenete Németországnak, az 1945. jan. 20-ai fegyverszünet megkötésének és az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadereje szervezésének híre. Például ezek hatására szakított a háborúval a Szent László hadosztály gránátosezredének néhány katonája, a folyami dandár és a 23. gyaloghadosztály egy része. A budapesti csata idején több mint 2 000 katona és tiszt állt át, zömmel a 10. gyaloghadosztályból, az 5 honi légvédelmi tüzérosztályból és az 1. páncéloshadosztályból, bevárva a szovjet csapatok beérkezését. Hasonló módon állt át 1945. márc. végén több mint 30 000 fő, akik nem voltak hajlandók Ausztriába áttelepülni. Átállt az ország határain túlra szorult vagy kényszerített magyarok egy része is. Szlovákia és a Cseh-Morva Protektorátus területén több kisebb alosztály mellett ezt választották a 16. gyaloghadosztály, az 1. hegyidandár, a 24. gyalogezred és a 24. gyaloghadosztály részei. Utóbbiból 2 587 fő 1945. ápr. 7-én Stubnyafürdő térségében előzőleg kiegyezett a szemben álló szovjet parancsnoksággal, így átkerült az Ideiglenes Nemzeti Kormány haderejének 5. hadosztályába. Berlin-Brandenburg térségében állt át a IX. önálló vasútépítő zászlóalj. Az átállók nagyobb részét a túlélésre való törekvés vezérelte, de közülük többen vállalták a fasizmus elleni harcba való bekapcsolódást. Ez utóbbiak közül többszázan a szovjet csapatok soraiban harcoltak mint harcfelderítők, diverziós csoportok tagjai, frontpropagandisták, tolmácsok, gépkocsivezetők, egészségügyi katonák stb. Az átállt magyar katonák nagy része szovjet hadifogságba került.

Antifasiszta táborok

A Komintern Végrehajtó Bizottság Hadifogoly Bizottsága által hadifoglyok számára szervezett antifasiszta oktatási intézmények. (Jellegükről lásd a Krasznogorszki antifasiszta tábor bejegyzésnél.) A krasznogorszkihoz hasonló céllal, de rövidebb tanulóidővel antifasiszta iskola, illetve tanfolyam működött a 153. szovjet nyizsnij-tagili, a 165. szovjet juzsai (tolicai) hadifogolytáborokban. Antifasiszta táborok a front mögötti területeken a 2., 3., 4. Ukrán Front politikai osztályai szervezésében működtek: zbarazsi, dolinai, sztanyiszlavi, sztriji, szambor-i, sanok-i antifasiszta iskola. Az antifasiszta táborokban képzésben részesült magyar katonák és munkaszolgálatosok száma több mint 1 000 fő volt.

Állami Honvédelmi Bizottság

A Szovjetunióban 1941. jún. 30-án megalakult központi hatalmi szerv. Elnöke J. V. Sztálin volt, tagjai K. J. Vorosilov, Sz. M. Bugyonnij és Sz. K. Tyimosenko marsallok, illetve a politikusok közül V. M. Molotov külügyminiszter, (az Állami Honvédelmi Bizottságban Sztálin helyettese), továbbá G. M. Malenkov, L. P. Berija, később A. J. Mikojan, L. M. Kaganovics, Ny. A. Bulganyin és Ny. A. Voznyeszenszkij. Az Állami Honvédelmi Bizottság a háborús erőfeszítések centralizált irányítását végezte, korlátlan hatalommal rendelkezett, törvényerejű rendeletei valamennyi állami és pártintézményre és szervre kötelező érvényűek voltak. Csak határozatokat hozott, külön apparátussal nem rendelkezett, a kormány, a Vörös Hadsereg Vezérkara és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága apparátusát használta fel döntései végrehajtatására. Helyi szinten az Állami Honvédelmi Bizottság különleges jogokkal felhatalmazott megbízottai működtek.

A magyar Honvédség által használt aknavetők

A Honvédségben rendszeresített meredek röppályájú fegyver. Az aknavető rendeltetése, hogy a gyalogság is rendelkezzen fedezékek, terephullámok mögötti vagy fedett célok leküzdésére alkalmas fegyverrel. (Ezt a célt szolgálja a gránátvető is). Az aknavető lőtávolsága következtében a zászlóalj, illetve az ezred harcmélységével volt összhangban. Az aknavetőt taligán szállították a peremvonal közelébe, onnan a kezelők egységekre bontva vitték előre. A Honvédség első korszerű aknavetőjét 1936-ban rendszeresítették. Az 1936 M 81 mm-es aknavető nehéz gyalogsági fegyver volt. Simacsövű, elöltöltő, csak felső szögcsoporttal tüzelő fegyver. A krómnikkelacél cső hátsó része csavarmenettel a csőfarba csavarható. A talplemez négyszögű acélbádoglemez. Az elsütőkartengely-béléscsavar felett a csőfaron körív alakú kimarás van, a hátsó részében mélyebb furattal, amelybe a korai elsütést megakadályozó biztosítógomb csapszege hatol. Aknagránátjának hátsó hengeres végén van a hat vezetőszárny-párnából álló vezető-berendezés. Az alaptöltet, egyszersmind az 1-es töltet a vadásztöltényhez hasonló, csak az akna végébe van bedugva. Az aknának 5 db töltete volt. 1939-ben módosították, a korai elsütés elleni biztosítást végző biztosítógombot elhagyták. A Huba-I hadrendben gyalogezredenként beállított 1 aknavetőszázad 4 db aknavetővel, kevésnek bizonyult. A tapasztalatok alapján a 2. magyar hadsereg gyalogezredeit már 20 db 1936/39 M 81 mm-es aknavetővel szerelték fel. Az ide átcsoportosított aknavetők a többi alakulatnál hiányt okoztak. A 2. hadseregnek a németek is adtak át aknavetőket. Mivel a diósgyőri gyár (egyedül gyártott aknavetőt Magyarországon) nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért a hadvezetés a németektől kért segítséget, akik zsákmányolt aknavetőket adtak át. Így került a Honvédséghez 150 db holland gyártású aknavető, továbbá cseh és jugoszláv aknavetők. Néhány aknavetőt (szovjet 82 mm-es) a 2. hadsereg is szerzett. Ezeknek az aknavetőknek az volt a közös tulajdonságuk, hogy belőlük kilőhető volt a magyar aknavetőgránát is. A hadvezetés a külföldi aknavetők hadrendbe állítása mellett törekedett a hazai gyártás fejlesztésére is. A diósgyőri gyár mellett, később a Magyar Acélárugyár és az EMAG is gyártotta az 1936/39 M 81 mm-es aknavetőt. Ennek eredményeként a 81 mm-es aknavetőigényt sikerült fedezni. Az 1943-ban bevezetett 12 cm-es aknavetőt szovjet mintára készítették, ez gépjármű vontatású volt. Azonban a hatalmas gépjárműhiány következtében fogatoltan (villásrúddal) szállították.

Az 1917 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 90 mm; Csőhossz: 810 mm; Tömeg tüzelőállásban: 131,5 kg; Gránát tömege: 5,9 kg; Magassági irányzás: +45°-+75°; Oldalirányzás: 2200 vonás; Lőtávolság: 300-1175 m; Megjegyzés: Huzagolt csövű, hátultöltő, 4 egységre szedhető, Vetőágy: 600x500x115 mm;

Az 1918 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 140 mm; Csőhossz: 1260 mm; Tömeg tüzelőállásban: 366 kg; Gránát tömege: 15 kg; Magassági irányzás: +45°-+75°; Oldalirányzás: 2400 vonás; Lőtávolság: 500-2675 m; Megjegyzés: Huzagolt csövű, hátultöltő, 4 egységre szedhető, Vetőágy: 1000x820x210 mm;

Az 1936 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 81,4 mm; Csőhossz: 1215 mm; Tömeg tüzelőállásban: 85 kg; Gránát tömege: 4,125 kg; Magassági irányzás: +40°-+88°; Oldalirányzás: +6°-+130°; Tűzgyorsaság: 20-25 löv/perc; Lőtávolság: 50-4300 m; Megjegyzés: Simacsövű, elöltöltő, 3 egységben szállítható;

Az 1936/39 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 81,4 mm; Csőhossz: 1215 mm; Tömeg tüzelőállásban: 85 kg; Gránát tömege: 4,125 kg; Magassági irányzás: +40°-+88°; Oldalirányzás: +6°-+130°; Tűzgyorsaság: 20-25 löv/perc; Lőtávolság: 6200 m; Megjegyzés: Simacsövű, elöltöltő, 3 egységben szállítható;

Iván Mihajlovics Afonyin

(1904-1978) szovjet tábornok. 1926-tól szolgál a Vörös Hadseregben. 1941-ben lovasezred-parancsnok, rövidesen lövészhadosztály-parancsnok. 1943 tavaszán nevezik ki 18. önálló lövészhadtest parancsnokának. Hadteste eredményesen harcol a kurszki csatában és az ukrajnai hadműveletekben. Hadtestével a 4. Ukrán Fronttól kerül a 2. Ukrán Front állományába Budapest keleti oldalán. Részt vesz az Attila-vonal áttörésében, a pesti hídfő felszámolásában. 1945. jan. 11-től a 2. Ukrán Front Budapesti Csoportjának parancsnoka vezérőrnagyi rangban. Jan. 22-én súlyosan megsebesül. Felépülése után ismét 18. hadtest parancsnokaként vesz részt a bécsi hadműveletben. Németország fegyverletétele után hadtestével a japán Kwantung Hadsereg ellen kerül bevetésre. A háború után több éven át magasabbegység-parancsnok, altábornagy rendfokozatban, majd tanár a Vezérkari Akadémián.