A B-24 négymotoros amerikai távolsági bombázó repülőgép. A felsőszárnyas, osztott vezérsíkú, orrkerekes, teljesen fémépítésű gép egy nagy hatótávolságú nehézbombázóra kiírt pályázatra készült a Consolidated repülőgépgyárban 1939-ben. A Liberatornak nevezett gép első harci bevetése 1942. áprilisban volt. A B-24 volt a II. világháború alatt a legnagyobb számban (18 188) gyártott négymotoros bombázó. Jó repülőtulajdonságai ellenére, a légvédelmi találatokkal szembeni érzékenysége miatt nem volt olyan kedvelt, mint a B-17. Különösen nagy, 3 380 kilométeres hatótávolsága miatt a csendes-óceáni hadszíntéren vetették be elsősorban, mint bombázó, felderítő, szállító és tengerészeti őrjáratozó repülőgépet, de Európában is nagy számban alkalmazták az amerikai és a brit légierő kötelékében. A Magyarország elleni nappali légitámadásokat 1944. ápr. 3-tól folytató, Olaszországba települt 15. amerikai légi hadsereg 47., 49., 55. és 304. BW-jében körülbelül 1 200 B-24 repült. A kiegészítő éjjeli légitámadásokat mérő brit 205. BG néhány százada szintén B-24-esekkel volt felszerelve.
B-24 J amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1830;
Sebesség: 467 km/ó;
Hatótáv: 3540 km;
Fegyverzet: 10x12,7 mm-es géppuska, 3629 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai_egyesült_államok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai_egyesült_államok. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. február 1., vasárnap
2014. november 30., vasárnap
B-17 bombázó repülőgép
B-17
négymotoros amerikai nappali távolsági bombázó repülőgép. Az alsószárnyas, teljesen fémépítésű gép fejlesztése 1934-ben kezdődött a seattlei Boeing-művekben, első szériapéldányait 1940-ben adták át. A 13 db 12,7 milliméteres géppuskából álló erős védőfegyverzetéről Flying Fortress-nek (Repülő-erőd) nevezett B-17-et a II. világháború valamennyi hadszínterén bevetették. A Németország ellen 1943. jan. 27-től folytatott amerikai hadászati légitámadások egyik alaptípusa. 1943-1945 között 33 bombázóegységben 4 574 B-17-et vetettek be Európában. Az össztermelés 7 változatban 12 729 darab volt. A 4 880 kilogramm bombaterhelésű, 2 980 kilométer hatótávolságú B-17 a II. világháború egyik legjobb stratégiai bombázója volt. Az Olaszországban települt és 1944. ápr. 3-tól a Magyarország elleni légitámadásokat végrehajtó 15. amerikai légi hadsereg körülbelül 500 gépből álló 5. BW-je repült B-17-ekkel.
B-17G amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1820;
Sebesség: 462 km/ó;
Hatótáv: 2897 km;
Fegyverzet: 12x12,7 mm-es géppuska, 1x7,7 mm-es géppuska, 5080 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;
B-17G amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1820;
Sebesség: 462 km/ó;
Hatótáv: 2897 km;
Fegyverzet: 12x12,7 mm-es géppuska, 1x7,7 mm-es géppuska, 5080 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;
2012. június 15., péntek
Amerikai Egyesült Államok
‹United States of America› szövetségi állam Észak-Amerika területén. Elnöke a II. világháború idején Franklin Delano Roosevelt, akit 1932-ben, 1936-ban, 1940 és 1944-ben választottak meg, az Amerikai Egyesült Államok történetében egyedülállóan négyszer. Törvényhozó testülete a Kongresszus, amely két házból áll: a 96 tagú Szenátusból és a 435 tagú Képviselőházból. A Szenátusba minden tagállam 2 szenátort delegál, a Képviselőházba pártok választott képviselői kerülnek. Az Amerikai Egyesült Államok 48 szövetséges államból és Columbia szövetségi kerületből áll. Területe: 7 839 000 km2, lakossága 122 775 046 fő volt. Birtokai Amerikában: 1867 óta Alaszka, amely 1912 óta tagállam (1 518 714 km2, 59 278 fő), 1903 óta Panamai csatorna-övezet (1 422 km2, 42 000 fő), 1898 óta Puerto Rico a Nagy-Antillák szigetén (8 896 km2, 1 543 913 fő), 1916 óta Virgin-szigetek (344 km2, 22 012 fő). Ázsiában a Fülöp-szigetek 1899 óta, amely az 1934. évi Philippine Independence Bill értelmében 1944-től független (296 296 km2, 13 055 220 fő), Mariana-sziget-csoport, amelynek legnagyobb tagja a Guam-szigetek, 1898 óta a Hawaii-szigetek (16 703 km2 és 368 336 fő) és Nyugat-Samoa-szigetek (197 km2, 10 561 fő).
Az Amerikai Egyesült Államokban Roosevelt az alkotmány alapján betöltötte az állam- és kormányfő, valamint a fegyveres erők főparancsnoka funkciót. A haderőnemeket a vezérkari főnökök vezették, testületként működött a vezérkari főnökök egyesített tanácsa ‹Joint Chief of Staff›, amelynek elnöki tisztét az Amerikai Egyesült Államok elnöke személyes katonai törzsének tengernagyi rangban lévő vezérkari főnöke (Ernst J. King flottatengernagy) töltötte be. - Roosevelt a stratégiai döntéseket, az egyes hadszíntereken működő főparancsnokok kinevezésének jogát, valamint a külpolitikai irányítását magának tartotta fenn. A hadműveletek irányításába nem avatkozott be.
Az amerikai gazdaság 1940-től gyors ütemben fejlődött és roppant mennyiségű harceszközt gyártott. 1940-ben 12 804, 1944-ben 96 318, 1940-1945 között összesen 318 984 repülőgép készült. 1941-ben 1 900, 1943-ban (a termelés csúcspontja) 38 500 harckocsit, rohamlöveget és önjáró löveget készített. A hadiflotta 1939-ben 15, 1945-ben 25 csatahajóval, 1939-ben 6, 1945-ben 30 repülőgép-anyahajóval és 84 kísérő repülőgép-hordozóval rendelkezett.
Az Amerikai Egyesült Államok kölcsönbérleti szállításainak értéke 1941-1945 között meghaladta a 43 milliárd dollárt, ennek 69 %-át a Brit Birodalom, 24,5 %-át a Szovjetunió, 6,5 %-át más szövetséges, elsősorban Kína kapta.
Az Amerikai Egyesült Államokban a legjelentékenyebb változást a hagyományos életmódhoz képest az jelentette, hogy az állami beavatkozás az élet minden területére kiterjedt, a munkavállalástól a sajtóellenőrzésig. Az Amerikai Egyesült Államokban is bevezették a jegyrendszert. A szűkössé vált nyersanyagkészlet megmozdította a kutatók fantáziáját. Elterjedt a nylon és más műanyagok alkalmazása, az élelmiszerek mélyhűtése és porítása. A munkaerő-szükséglet meggyorsította a belső migrációt a kis vidéki településekről a városokba, a keleti partvidékről a csendes-óceáni partok felé. Terjedt a nők munkába állítása. Az Amerikai Egyesült Államok gyors fejlődését és a népesség életviszonyait lényegesen megkönnyítette az ország sebezhetetlensége az adott haditechnikai viszonyok szintjén. A Amerikai Egyesült Államok szárazföldi hadereje a II. világháború idején 11 tábori hadseregből, 26 hadtestből és 90 hadosztályból állott, egy háromezredes gyaloghadosztály létszáma 14 250 főt tett ki. A szárazföldi csapatok állománya 1939. szeptemberben 190 ezer, 1941. dec. 31-én 1,6 millió, 1945. márc. 31-én 8,1 millió fő, ebből kb. 5 millió került bevetésre az európai, a földközi-tengeri, a délnyugat-csendes-óceáni, a csendes-óceáni, a kínai, valamint a burmai-indiai hadszíntéren. A hadsereg 820 877 főt, ebből 182 701 halottat vesztett. A légierőhöz 1938. júniusban kb. 20 ezer, 1945. márciusban 1,9 millió fő tartozott, vesztesége 115 382 fő volt, ebből 40 061 halott. A hadiflotta létszáma 1940. júliusban 161 ezer, 1945. márc. 31-én 3,4 millió, a tengerészgyalogságé ezen időpontokban 28, illetve 485 ezer, a haditengerészeti légierőé 10, illetve 437 ezer fő volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


