B-17 bombázó repülőgép

B-17 négymotoros amerikai nappali távolsági bombázó repülőgép. Az alsószárnyas, teljesen fémépítésű gép fejlesztése 1934-ben kezdődött a seattlei Boeing-művekben, első szériapéldányait 1940-ben adták át. A 13 db 12,7 milliméteres géppuskából álló erős védőfegyverzetéről Flying Fortress-nek (Repülő-erőd) nevezett B-17-et a II. világháború valamennyi hadszínterén bevetették. A Németország ellen 1943. jan. 27-től folytatott amerikai hadászati légitámadások egyik alaptípusa. 1943-1945 között 33 bombázóegységben 4 574 B-17-et vetettek be Európában. Az össztermelés 7 változatban 12 729 darab volt. A 4 880 kilogramm bombaterhelésű, 2 980 kilométer hatótávolságú B-17 a II. világháború egyik legjobb stratégiai bombázója volt. Az Olaszországban települt és 1944. ápr. 3-tól a Magyarország elleni légitámadásokat végrehajtó 15. amerikai légi hadsereg körülbelül 500 gépből álló 5. BW-je repült B-17-ekkel.
 B-17G amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1820;
Sebesség: 462 km/ó;
Hatótáv: 2897 km;
Fegyverzet: 12x12,7 mm-es géppuska, 1x7,7 mm-es géppuska, 5080 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;