Attila-vonal

Attila-vonal a német hadászati-hadműveleti védelem pesti hídfőt védő, önálló támpontokból álló védelmi rendszere. 1944. szept. 22-től építették ki. Szárnyaival a Dunára támaszkodott, összekötötte a Karola-vonalat a Margit-vonallal. Három védőövből állt. A külső Dunaharaszti - Vecsés - Ecser - Maglód - Valkó - Gödöllő - Szada - Veresegyház - Csomád - Alsógöd; a közbülső Soroksár - Soroksárpéteri - Pestszentimre - Pécel - Isaszeg - Kerepes - Mogyoród - Fót - Dunakeszi; a belső (az Attila-vonal-III.) az akkori peremvárosok: Csepel - Pestszenterzsébet - Pestszentlőrinc - Rákoskeresztúr - Rákoscsaba - Cinkota - Rákosszentmihály - Rákospalota - Újpest külső szélén húzódott. A budai oldalra nem terjedt ki. Kiépítéséhez I. világháborús terveket is felhasználtak. Nem épült ki teljesen, katona, idő, technikai eszköz és fegyver hiányában. Védelmét magyar és német csapatok közösen látták el. Déli szektorában állították meg a 46. szovjet hadsereg offenzíváját 1944. nov. elején. A szovjet-román csapatok 1944. nov.-dec. folyamán csak lépésről lépésre tudták magukat „átrágni" rajta.