alpesi erőd

Németül Alpenfestung, Kernfestung Alpen. A német nemzetiszocialista propaganda híresztelése a II. világháború végén, mely szerint Bajorországban és Tirolban hatalmas hegyi erődrendszert építettek ki, nagy raktári készletekkel, hogy a harcot még hosszú időn keresztül folytathassák. Noha a valóságban még részletes tervek sem léteztek, és sem fegyverzet, sem felszerelés, sem élelem, még kevésbé üzemanyag sem állt volna rendelkezésre, a szövetségesek mégis komolyan vették. Eisenhower tábornok, a nyugati szövetséges csapatok főparancsnoka 1945. márc. 28-án táviratban közölte Sztálinnal, hogy az Erfurt - Lipcse vonalon az Elba felső folyása ellen szándékozik nyomulni, hadseregei zömével viszont meghódítani igyekszik az Alpesi Erődöt. Ezáltal az amerikai előnyomulás lelassult mindössze ennyit ér el a német vezetés az Alpesi Erődről terjesztett, alaptalan hírekkel.

Almásy László Ede

Zsadányi és törökszentmiklósi (Borostyánkő, 1895. aug. 22. - Salzburg, 1951. márc. 22.) a magyar repülés úttörője, Szahara-kutató, császári és királyi huszár hadnagy, repülő főhadnagy, magyar királyi tartalékos repülő százados. Hat nyelvet és több arab dialektust beszél. 1931-től az egyiptomi kormány megbízásából a Szaharát térképezi. 1933-ban a sivatag felett 1500 kilómétert repül. 1937-ben az első vitorlázó-távrepülést végzi, és kidolgozza a sivatag feletti repülés technikáját. 1940-ben kegyvesztett lesz és hazatér Magyarországra. 1941 elején az Abwehr kikéri a Honvéd Vezérkartól, ápr. 8-án Hamburgba vezénylik, onnan kerül nyáron Tripoliba, a X. német repülő hadtest távolfelderítő századához, mint repülő százados. Erwin Rommel vezérezredes, az Észak-afrikai német-olasz erők főparancsnokának egyik tanácsadója. Öt lényegesebb (a brit vonalak mögötti) akció megtervezésében és részben kivitelezésében vesz részt. 1941-ben El Masri tábornok, az Egyiptomi Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője kimentésének céljából 2 He-111 repülőgéppel Dernából indulva 4 és fél órai repüléssel eléri a felvételi helyet Kairó közelében, de a tábornokot nem találja ott. Másodszor 2 német ügynököt kísérel meg eljuttatni Alexandriába 2 He-111 géppel. Géphiba miatt későn érik el a Nílustól 90 kilóméterre nyugatra lévő leszállóhelyet a sivatagban. A harmadik akció szintén 2 német ügynök Kairóba történő eljuttatását célozza. 1942. máj. 11-én indul 4 zsákmányolt gépkocsival a 2550 kilóméteres sivatagi útra. El Agheila - Gialo-oázis - Kufra karavánút - Kebir-hegység érintésével jut el az egyiptomi-szudáni határ közelébe, ahol megtalálja az általa 1937-ben elrejtett ellátó tartályokat, máj. 23-án éri el Chagra-oázist, majd a Japsa-szoroson át a Nílus völgyében, Asjut előtt leteszi a 2 ügynököt. A visszaúton a Gilf el Kebir-hegységnél rátalál az Angol Sivatagi Diverzáns Csoport titkos raktárára, amelyet megsemmisít. Negyedik bevetése a Brandenburg hadosztály egy csoportjával az Algír felől Tunisz felé támadó amerikai hadsereg utánpótlási vonalainak megrongálását célozza. 1942 karácsonyán indul Bizertából, 3 Ju-52-vel, 3 DFS-23O tehervitorlázó gépet vontatva. 1 páros navigációs hiba miatt visszatér, 2 pedig 60 kilóméterrel a cél előtt lekapcsol, az egyik DFS a Wadi el Kebir feletti vasúti és közúti híd mellett száll le, felrobbantva azt, a másik a Kasserin-hágónál lévő híd mellett. Ezt észrevették, így az akció csak másnap sikerül. Ötödször Almásy tervei alapján egy kommandó 1943. jan. 10-én 2 zsákmányolt gépkocsival Kibiliből indulva a Shott Jarrid sós sivatagtól északra a Jebel Morránál lévő hidat robbantja fel, egy katonai tehervonat alatt. Almásyt 1942 végén hazavezénylik, egyidejűleg kitüntetik a I. osztályú Vaskereszttel. Ekkor tartalékos német repülő őrnagy. 1943-ban a Stádium kiadja könyvét. 1943-ban titkos küldetést hajt végre a Krím-félszigeten. 1946. decemberben emigrál Ausztriába, onnan Egyiptomba. Később Ausztriába tér vissza.

Államvédelmi Központ

Állambiztonsági csúcsszerv, amely a II. világháború alatt egy ideig a katonai elhárító és a politikai nyomozó szervek munkáját országos hatáskörrel irányította. Korabeli fogalmak szerint az országos kihatású defenzív és államrendészeti ügyekben folyó nyomozásokat vezette, illetve hangolta össze. Az Államvédelmi Központot az 1942. jún. 26-án kelt 6290/1942. BM. eln. számú belügyminiszteri és az 52161/elnöki o. 1942. számú rendelettel a belügyminiszter közvetlen alárendeltségében, a Belügyminisztérium épületében hozták létre. A hivatal 1942. júl. 12-től a nyilas hatalomátvételig működött, azonban tevékenysége már Magyarország német megszállásától formálissá vált, amikor vezetőjét, Ujszászy István vezérőrnagyot a Gestapo letartóztatta és helyére Kuthy Lászlót nevezték ki.
Addig az Államvédelmi Központ fő feladatai közé tartozott a kül- és belföldről kezdeményezett olyan mozgalmakkal, szervezkedésekkel, termelést veszélyeztető szabotázscselekményekkel, országos jellegű közellátási visszaélésekkel kapcsolatos nyomozások irányítása, amelyek az ország belső rendje ellen irányultak és sértették vagy veszélyeztették a honvédelem érdekeit. Szintén fő feladata volt, hogy összefoglalja és kiértékelje a vonatkozó híranyagokat.

Állami Honvédelmi Bizottság

A Szovjetunióban 1941. jún. 30-án megalakult központi hatalmi szerv. Elnöke J. V. Sztálin volt, tagjai K. J. Vorosilov, Sz. M. Bugyonnij és Sz. K. Tyimosenko marsallok, illetve a politikusok közül V. M. Molotov külügyminiszter, (az Állami Honvédelmi Bizottságban Sztálin helyettese), továbbá G. M. Malenkov, L. P. Berija, később A. J. Mikojan, L. M. Kaganovics, Ny. A. Bulganyin és Ny. A. Voznyeszenszkij. Az Állami Honvédelmi Bizottság a háborús erőfeszítések centralizált irányítását végezte, korlátlan hatalommal rendelkezett, törvényerejű rendeletei valamennyi állami és pártintézményre és szervre kötelező érvényűek voltak. Csak határozatokat hozott, külön apparátussal nem rendelkezett, a kormány, a Vörös Hadsereg Vezérkara és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága apparátusát használta fel döntései végrehajtatására. Helyi szinten az Állami Honvédelmi Bizottság különleges jogokkal felhatalmazott megbízottai működtek.

Állambiztonsági Rendészet

Az 1944. márc. 28-án kelt 119/1944. VI. res. számú belügyminiszteri rendelettel, Hain Péter vezetésével létesített országos hatáskörű politikai nyomozó szervezet. Tevékenysége miatt a magyar közvélemény „magyar Gestapónak" nevezte. A négy osztályból álló szervezet fő feladatai közé tartozott az antifasiszta szabotázscselekmények nyomozása, a baloldali mozgalmak elhárítása, a zsidó vagyonok felkutatása, elkobzása és „biztosítása". Az Állambiztonsági Rendészet detektívjei a német biztonsági szervekkel együttműködve emberek százait tartóztatták le, kínozták meg. Egy részüket bírósági eljárás nélkül kivégezték, a többieket bebörtönözték vagy deportálták. Sikkasztásaik és egyéb bűncselekményeik miatt az 1944. jún. 9-én kelt 4213/1944. eln. számú belügyminiszteri rendelettel az Állambiztonsági Rendészetet feloszlatták, de vezetői ellen nem indítottak eljárást. A nyilas hatalomátvétel után két nappal Hain Péter újjászervezte az Állambiztonsági Rendészetet. A szervezet tagjainak többsége a visszavonuló német csapatokkal a bajorországi Ramsdorfba menekült, de néhány titkos ügynökük még több mint egy évig szabotázs- és kémakciókat hajtott végre.

Alantostiszti tanfolyam

Tartalékos tisztek átképzése hivatásos állományba vétel céljából. A tartalékos tiszti karnak mindkét világháború folyamán fontos szerep jutott, hiszen a szakaszparancsnoki (alantostiszti) helyek zömét ők töltötték be, miután a hivatásos tisztképzés Magyarországon nem pótolhatta az egyre súlyosabb tiszthiányt. A tartalékos tisztképzés korántsem fejeződött be a tényleges szolgálati idő leteltével, időről időre egyhónapos gyakorlatokon gondoskodtak megfelelő továbbképzésükről. Így olyan, jól alkalmazható tartalékos tisztikar alakult ki, melyre a hivatásos tisztek létszámának növelésekor is számíthattak. A Huba-hadrend keretében felállított alakulatoknál a békebeosztások betöltésének egyik leggyorsabb módja a tartalékos tisztek ténylegesítése (hivatásos állományba vétele) volt. Ezeknek egyéves tanfolyam elvégzésével kellett bizonyítaniuk, hogy alkalmasak a hivatásos tiszti pályára. Ezt a célt szolgálta az 1937 őszére meghirdetett alantostiszti tanfolyam, amelyet a gyalogos, lovas és tüzér fegyvernembeliek, valamint csendőrök részére a Ludovika Akadémia I. főcsoportnál, a műszaki, híradó, folyamőr és repülő fegyvernembeliek részére a II. főcsoportnál szándékoztak felállítani. Az első felhívás alapján a felvételi vizsgák ugyan lezajlottak, ám Rőder Vilmos honvédelmi miniszter úgy döntött, hogy a felvettek korábbi rossz tanulmányi előmenetele miatt a tanfolyamot nem lehet elindítani. A tanfolyamot 1938-ban ismételten meghirdették, ebben az évben viszont a felvidéki bevonulás miatt tolódott el, és csak a Csendőrséghez jelentkezők kezdhették azt meg, a többiek számára a tanév kezdete 1939. februárra tolódott el. Az első alantostiszti tanfolyamot végzetteket végül hat hónapos iskola után 1939. augusztusban vették át hivatásos állományba. Az alantostiszti tanfolyamokat ezután folyamatosan szervezték. A második alantostiszti tanfolyam már egy teljes tanéven át működött, résztvevői 1940. augusztusban fejezték be tanulmányaikat. A későbbiek során a nagy számú jelentkező miatt az alantostiszti tanfolyam kiszorult az akadémiáról és fegyvernemenként került felállításra. Az elméleti időszakot Kőszegen, Pécsett, Hajmáskéren és Kassán végezték a hallgatók, a gyakorlati időszakot a gyalogos, hegyi, kerékpáros, gépkocsizó fegyvernembeliek Várpalotán a gyalogos kiképzőtáborban, a tábori tüzérek a tüzér lőiskolán Hajmáskéren., a légvédelmi tüzérek Budapesten, illetve Eszterházán, a páncélosok a páncélos lőiskolán Esztergom-táborban, a lovasok a gyalogos lőiskolán töltötték. Így is megoldhatatlannak bizonyult, hogy valamennyi jelentkezőt e tanfolyam elvégzése után ténylegesítsék. 1941 őszén több mint 700 olyan ténylegesített tisztet tartottak nyilván, aki nem végezte el az alantostiszti tanfolyamot. Ez a szám a későbbiek során sem változott lényegesen.

Alakulatjelzések a magyar légierőben

A csapattesteket azonosító figurális jelképek. 1930-tól megkezdték egyes repülőszázadok jelvénnyel való ellátását a Légügyi Hivatal égisze alatt. Ezek négyzetbe foglalhatók voltak, így is maradtak fenn, körülbelül 1939-ig. Az 1933-1936 között tervezett jelvények háromszög, illetve kör alakúak voltak, 1938 után a köralak vált általánossá. A Légierő Parancsnokság 1938(?)-ban a hadijel bevezetésével egyidejűleg századjelvények tervezését rendelte el. Ez 1940-ig megtörtént. Az alakulatjelzések egyszerűsített formában a gépjárműveken, illetve épületeken is szerepeltek. 1930-tól 1945-ig 56 féle századjelvényt sikerült azonosítani. 1936-1942 között ismeretesek voltak osztály és ezredparancsnoki jelvények is, amelyek csúcsára állított háromszögben kicsinyítve alkalmazták az alárendelt századjelvényeket.