Amerikai légierő Magyarországon

Az USAAF hadászati repülő alakulatainak támadó tevékenysége Magyarország és a magyarországi német érdekeltségek ellen a II. világháború idején.
Az USA hadba lépését követően, 1941. dec. 22-én a washigtoni konferencián hangolták össze az amerikai és brit hadászati és hadműveleti bombázások elgondolását. A „WPD-42" fedőnevű hadműveleti terv a célokat fontossági sorrendben határozta meg:
1. repülőgép összeszerelő gyárak,
2. repülőgépmotor-gyárak,
3. tengeralattjáró-támaszpontok és -gyárak,
4. vasúti, közlekedési hálózat, kőolaj-, alumínium- és gumiipar.

A CBO-terv életbe léptetését követően Észak-Afrikában, majd Dél-Olaszországban megszervezték a „légi második frontot". 1943. nov. 1-én az Alpoktól keletre eső célok rombolására megalakították a 15. amerikai légi hadsereget (15. AAF). 1943. aug. 13-án a bécsújhelyi repülőgépgyárat támadva, először repültek át Magyarország légterén. A 15. AAF 1943. nov. és 1944. jan. között áttelepült Dél-Olaszországba, Bari-Foggia térségébe, ahonnan Magyarország egész területét elérték. A légitámadások Magyarország ellen 1944. áprilistól 1945. márciusig tartottak. Két esetben az ingabombázások alkalmával a 8. AAF gépei is támadtak magyar célokat.
A 15. AAF szervezete:
Bombázóerők:
5. Bomber Wing (BW, bombázó wing, nincs magyar megfelelője), állományába tartozott a 2., 97., 99., 301., 463., 483. Bomber Group (BG, bombázócsoport, nincs magyar megfelelője, fordítják ezrednek, osztálynak is). Az 5. BW B-17, a többi wing B-24 nehézbombázóval repült. Ezek: 47. BW (98., 376., 449., 540. BG), 49. BW (461., 484., 451. BG), 55. BW (460., 464., 465., 485. BG) és 304. BW (454., 455., 456., 459. BG).
Vadászerők:
306. Fighter Wing (FW, vadászwing, nincs magyar megfelelője), állományába tartozott az 1., 14., 82. Fighter Group (FG, vadászcsoport, nincs magyar megfelelője, fordítják ezrednek, osztálynak is). Gépállománya P-38 vadászrepülőgép volt. A 31., 52., 325., 332. FG 1944. ápr.- májusig Spitfire, P-39 és P-47, ezek kivonása után P-51 gépekkel repült. A 332. FG kötelékébe tartozó 99. Fighter Squadron (FS, vadászszázad) volt a 15. AAF egyetlen olyan vadászköteléke, amelynek teljes állománya fekete bőrű volt. A többi kötelékben csak fehérek szolgáltak.
Felderítők:
90. Photo Wing. Géptípusok: P-38, F-5, B-24. Egy BW 2-5 (általában 4) BG-ből, egy BG 4 BS-ból (Bomber Squadron, bombázószázad), egy BS 19-20 gépből állt. A FW állományát esetenként határozták meg. Egy FG általában 3 FS-ból, egy FS 25-29 gépből állt.

 A fenti állomány a szervezetszerű mennyiséget jelöli, a valóságban a veszteségek miatt lényegesen kevesebb repült. 1943. nov. elején 3 624 tiszt, 16 875 legénység és 931 db bevethető repülőgép képezte a 15. AAF állományát, ez 1944 nyarán közel kétszeresére nőtt. Amerikai adatok szerint Magyarország 1944-es területére 3 048 darab B-17 és 6 371 darab B-24 bevetésével, illetve nem pontosítható vadászbombázó támadásokkal 26 442 tonna (±1,5 %) bombát dobtak le. Legalább 365 darab vadász és bombázó-repülőgép zuhant le Magyarországon, a repülő személyzet vesztesége több mint 2 000 fő volt, ebből körülbelül 660 hősi halott. Ezt a 15. AAF az 1937-es határokon belül jelentette, a Magyarország 1941-1945 közötti területére értendő veszteség így ennél nagyobb volt, de a szomszédos államok területére eső hányada azonosíthatatlan.

Amerikai Egyesült Államok

‹United States of America› szövetségi állam Észak-Amerika területén. Elnöke a II. világháború idején Franklin Delano Roosevelt, akit 1932-ben, 1936-ban, 1940 és 1944-ben választottak meg, az Amerikai Egyesült Államok történetében egyedülállóan négyszer. Törvényhozó testülete a Kongresszus, amely két házból áll: a 96 tagú Szenátusból és a 435 tagú Képviselőházból. A Szenátusba minden tagállam 2 szenátort delegál, a Képviselőházba pártok választott képviselői kerülnek. Az Amerikai Egyesült Államok 48 szövetséges államból és Columbia szövetségi kerületből áll. Területe: 7 839 000 km2, lakossága 122 775 046 fő volt. Birtokai Amerikában: 1867 óta Alaszka, amely 1912 óta tagállam (1 518 714 km2, 59 278 fő), 1903 óta Panamai csatorna-övezet (1 422 km2, 42 000 fő), 1898 óta Puerto Rico a Nagy-Antillák szigetén (8 896 km2, 1 543 913 fő), 1916 óta Virgin-szigetek (344 km2, 22 012 fő). Ázsiában a Fülöp-szigetek 1899 óta, amely az 1934. évi Philippine Independence Bill értelmében 1944-től független (296 296 km2, 13 055 220 fő), Mariana-sziget-csoport, amelynek legnagyobb tagja a Guam-szigetek, 1898 óta a Hawaii-szigetek (16 703 km2 és 368 336 fő) és Nyugat-Samoa-szigetek (197 km2, 10 561 fő). Az Amerikai Egyesült Államokban Roosevelt az alkotmány alapján betöltötte az állam- és kormányfő, valamint a fegyveres erők főparancsnoka funkciót. A haderőnemeket a vezérkari főnökök vezették, testületként működött a vezérkari főnökök egyesített tanácsa ‹Joint Chief of Staff›, amelynek elnöki tisztét az Amerikai Egyesült Államok elnöke személyes katonai törzsének tengernagyi rangban lévő vezérkari főnöke (Ernst J. King flottatengernagy) töltötte be. - Roosevelt a stratégiai döntéseket, az egyes hadszíntereken működő főparancsnokok kinevezésének jogát, valamint a külpolitikai irányítását magának tartotta fenn. A hadműveletek irányításába nem avatkozott be. Az amerikai gazdaság 1940-től gyors ütemben fejlődött és roppant mennyiségű harceszközt gyártott. 1940-ben 12 804, 1944-ben 96 318, 1940-1945 között összesen 318 984 repülőgép készült. 1941-ben 1 900, 1943-ban (a termelés csúcspontja) 38 500 harckocsit, rohamlöveget és önjáró löveget készített. A hadiflotta 1939-ben 15, 1945-ben 25 csatahajóval, 1939-ben 6, 1945-ben 30 repülőgép-anyahajóval és 84 kísérő repülőgép-hordozóval rendelkezett. Az Amerikai Egyesült Államok kölcsönbérleti szállításainak értéke 1941-1945 között meghaladta a 43 milliárd dollárt, ennek 69 %-át a Brit Birodalom, 24,5 %-át a Szovjetunió, 6,5 %-át más szövetséges, elsősorban Kína kapta. Az Amerikai Egyesült Államokban a legjelentékenyebb változást a hagyományos életmódhoz képest az jelentette, hogy az állami beavatkozás az élet minden területére kiterjedt, a munkavállalástól a sajtóellenőrzésig. Az Amerikai Egyesült Államokban is bevezették a jegyrendszert. A szűkössé vált nyersanyagkészlet megmozdította a kutatók fantáziáját. Elterjedt a nylon és más műanyagok alkalmazása, az élelmiszerek mélyhűtése és porítása. A munkaerő-szükséglet meggyorsította a belső migrációt a kis vidéki településekről a városokba, a keleti partvidékről a csendes-óceáni partok felé. Terjedt a nők munkába állítása. Az Amerikai Egyesült Államok gyors fejlődését és a népesség életviszonyait lényegesen megkönnyítette az ország sebezhetetlensége az adott haditechnikai viszonyok szintjén. A Amerikai Egyesült Államok szárazföldi hadereje a II. világháború idején 11 tábori hadseregből, 26 hadtestből és 90 hadosztályból állott, egy háromezredes gyaloghadosztály létszáma 14 250 főt tett ki. A szárazföldi csapatok állománya 1939. szeptemberben 190 ezer, 1941. dec. 31-én 1,6 millió, 1945. márc. 31-én 8,1 millió fő, ebből kb. 5 millió került bevetésre az európai, a földközi-tengeri, a délnyugat-csendes-óceáni, a csendes-óceáni, a kínai, valamint a burmai-indiai hadszíntéren. A hadsereg 820 877 főt, ebből 182 701 halottat vesztett. A légierőhöz 1938. júniusban kb. 20 ezer, 1945. márciusban 1,9 millió fő tartozott, vesztesége 115 382 fő volt, ebből 40 061 halott. A hadiflotta létszáma 1940. júliusban 161 ezer, 1945. márc. 31-én 3,4 millió, a tengerészgyalogságé ezen időpontokban 28, illetve 485 ezer, a haditengerészeti légierőé 10, illetve 437 ezer fő volt.

Amerika hangja

"Voice of America" az USA Tájékoztatási Hivatala ‹USIA› Rádiószolgálatának felügyeletével működő adóállomás. 1942. febr. 24-től indult műsoraiban igyekezett népszerűsíteni az antifasiszta koalíció hadicéljait, valamint ellensúlyozni a Tengely propagandaállításait a háborús helyzetről, továbbá buzdítani a passzív és a fegyveres ellenállásra, illetve szabotázsakciókra a Németország által elfoglalt, s a német szövetségi rendszerhez tartozó országok lakosságát. Hír- és propagandaanyag tartalmát a Háborús Információs Hivatal (OWI) határozta meg, Robert Sherwood irányításával, aki Roosevelt amerikai elnök beszédírója volt. Naponta kétszer 15 perces magyar nyelvű adást is sugárzott rövidhullámon, majd később 1943. szeptembertől az esti órákban két ízben középhullámon is. 

Ambrózy Gyula

(Nyíregyháza, 1884. febr. 12. - Budapest, 1954. márc. 2.) jogász. 1921-től a kormányzói kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke. A kormányzóság azon legszűkebb köréhez tartozott, amellyel Horthy Miklós kormányzó előkészítette az 1944. okt. 15-ei kiugrási kísérletet. Ennek kudarca után letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Egyes adatok szerint 1951 őszén hunyt el a Hortobágyon, kitelepítésben.

Altöttingi országgyűlés

Az 1939-es pünkösdi választások után megalakult Képviselőház és a Magyar Királyság Felsőházának első és egyetlen közös ülése az emigrációban. Összekapcsolódott a bajorországi Altöttingben, a altöttingi országgyűlés helyszínén és napján Kótai Zoltán németországi vatikáni delegátus által vezetett, tízezer magyart felvonultató körmenettel. Az altöttingi országgyűlés a Guttenburg-kastélyban ült össze. Az altöttingi országgyűlés jogi alapja az 1945. márc. 26-án becikkelyezett 1944:VII. törvénycikk volt, amely az országgyűlés mandátumát a békekötés ratifikálásától számított 6 hónappal meghosszabbította, s lehetővé tette külföldön történő összehívását.
1946 őszén az országgyűlés emigrációban szétszóródott képviselői és felsőházi tagjai 20 fős Intéző Bizottságot alakítottak az altöttingi országgyűlés összehívására. Az altöttingi országgyűlés 1947. aug. 20-án ülésezett, báró Feilitzsch Berthold és Spett Ernő elnökletével, 56 törvényhozó részvételével. Nem ismerte el az Országtanács 1944. okt. 27-i határozatát (Szálasi Ferenc nemzetvezetői megbízatását), alkotmányellenesnek minősítette a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlést, s önmagát a magyar állameszme egyetlen reprezentánsává nyilvánította. Magyarország miniszterelnökévé választotta vitéz Farkas Ferenc vezérezredest, egyben megbízta az államfői jogok ideiglenes gyakorlásával. Az altöttingi országgyűlés azzal zárta be ülését, hogy megbízatása tovább tart.
A müncheni amerikai konzulátus szept. 3-án elutasította az altöttingi országgyűlésen megválasztott exilkormány bejegyzését. A kormány 2 tagja dec. 12-én levélben számolt be Horthy Miklósnak az altöttingi országgyűlésről. A nemzetközi támogatás elmaradása miatt Farkas miniszterelnök 1949. máj. 29-én kormánya nevében a két házelnökhöz intézett levelében lemondott.

alpesi erőd

Németül Alpenfestung, Kernfestung Alpen. A német nemzetiszocialista propaganda híresztelése a II. világháború végén, mely szerint Bajorországban és Tirolban hatalmas hegyi erődrendszert építettek ki, nagy raktári készletekkel, hogy a harcot még hosszú időn keresztül folytathassák. Noha a valóságban még részletes tervek sem léteztek, és sem fegyverzet, sem felszerelés, sem élelem, még kevésbé üzemanyag sem állt volna rendelkezésre, a szövetségesek mégis komolyan vették. Eisenhower tábornok, a nyugati szövetséges csapatok főparancsnoka 1945. márc. 28-án táviratban közölte Sztálinnal, hogy az Erfurt - Lipcse vonalon az Elba felső folyása ellen szándékozik nyomulni, hadseregei zömével viszont meghódítani igyekszik az Alpesi Erődöt. Ezáltal az amerikai előnyomulás lelassult mindössze ennyit ér el a német vezetés az Alpesi Erődről terjesztett, alaptalan hírekkel.

Almásy László Ede

Zsadányi és törökszentmiklósi (Borostyánkő, 1895. aug. 22. - Salzburg, 1951. márc. 22.) a magyar repülés úttörője, Szahara-kutató, császári és királyi huszár hadnagy, repülő főhadnagy, magyar királyi tartalékos repülő százados. Hat nyelvet és több arab dialektust beszél. 1931-től az egyiptomi kormány megbízásából a Szaharát térképezi. 1933-ban a sivatag felett 1500 kilómétert repül. 1937-ben az első vitorlázó-távrepülést végzi, és kidolgozza a sivatag feletti repülés technikáját. 1940-ben kegyvesztett lesz és hazatér Magyarországra. 1941 elején az Abwehr kikéri a Honvéd Vezérkartól, ápr. 8-án Hamburgba vezénylik, onnan kerül nyáron Tripoliba, a X. német repülő hadtest távolfelderítő századához, mint repülő százados. Erwin Rommel vezérezredes, az Észak-afrikai német-olasz erők főparancsnokának egyik tanácsadója. Öt lényegesebb (a brit vonalak mögötti) akció megtervezésében és részben kivitelezésében vesz részt. 1941-ben El Masri tábornok, az Egyiptomi Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője kimentésének céljából 2 He-111 repülőgéppel Dernából indulva 4 és fél órai repüléssel eléri a felvételi helyet Kairó közelében, de a tábornokot nem találja ott. Másodszor 2 német ügynököt kísérel meg eljuttatni Alexandriába 2 He-111 géppel. Géphiba miatt későn érik el a Nílustól 90 kilóméterre nyugatra lévő leszállóhelyet a sivatagban. A harmadik akció szintén 2 német ügynök Kairóba történő eljuttatását célozza. 1942. máj. 11-én indul 4 zsákmányolt gépkocsival a 2550 kilóméteres sivatagi útra. El Agheila - Gialo-oázis - Kufra karavánút - Kebir-hegység érintésével jut el az egyiptomi-szudáni határ közelébe, ahol megtalálja az általa 1937-ben elrejtett ellátó tartályokat, máj. 23-án éri el Chagra-oázist, majd a Japsa-szoroson át a Nílus völgyében, Asjut előtt leteszi a 2 ügynököt. A visszaúton a Gilf el Kebir-hegységnél rátalál az Angol Sivatagi Diverzáns Csoport titkos raktárára, amelyet megsemmisít. Negyedik bevetése a Brandenburg hadosztály egy csoportjával az Algír felől Tunisz felé támadó amerikai hadsereg utánpótlási vonalainak megrongálását célozza. 1942 karácsonyán indul Bizertából, 3 Ju-52-vel, 3 DFS-23O tehervitorlázó gépet vontatva. 1 páros navigációs hiba miatt visszatér, 2 pedig 60 kilóméterrel a cél előtt lekapcsol, az egyik DFS a Wadi el Kebir feletti vasúti és közúti híd mellett száll le, felrobbantva azt, a másik a Kasserin-hágónál lévő híd mellett. Ezt észrevették, így az akció csak másnap sikerül. Ötödször Almásy tervei alapján egy kommandó 1943. jan. 10-én 2 zsákmányolt gépkocsival Kibiliből indulva a Shott Jarrid sós sivatagtól északra a Jebel Morránál lévő hidat robbantja fel, egy katonai tehervonat alatt. Almásyt 1942 végén hazavezénylik, egyidejűleg kitüntetik a I. osztályú Vaskereszttel. Ekkor tartalékos német repülő őrnagy. 1943-ban a Stádium kiadja könyvét. 1943-ban titkos küldetést hajt végre a Krím-félszigeten. 1946. decemberben emigrál Ausztriába, onnan Egyiptomba. Később Ausztriába tér vissza.