Maximilan de Angelis

(Budapest, 1889. okt. 2. - Graz, 1974. dec. 6.) katonai pályáját a császári és királyi hadseregben kezdi 1910-ben. 1938-ban az osztrák Bundesheerben ezredes. Az Anschluss után átkerül a Wehrmachtba. 1938. ápr. 1-től vezérőrnagy, 1940. jún. 1-től altábornagy, 1942. márc. 1-től tüzértábornok. A II. világháború kitörésekor a 76. gyaloghadosztály, 1942. jan. 26-tól a XXXXIV. hadtest parancsnoka, 1943. nov. 22-ével megbízott helyettes vezetőként a 6. hadsereg élére kerül, dec. 19-ig 1944. ápr. 8-tól ismét e hadsereg megbízott vezetője, majd 1944. júl. 18-tól a 2. páncéloshadsereg parancsnoka, a háború végéig. E minőségben kerül előbb az OKW, 1944. dec. 2-től az ->OKH (Dél Hadseregcsoport) alárendeltségében 1944. novemberben a Dunántúlra.

Andorka Rezső Rudolf

Andorka Rezső Rudolf  (1927-ig Fleischacker) vitéz, doktor (Sopron, 1891. nov. 8. - Budapest, 1961. márc. 30.) gyalogsági tiszt, vezérőrnagy. 1927. dec. 14-től 1931. ápr. 15-ig varsói katonai attasé. Máj. 1-től 1934. máj. 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnök (Honvéd Vezérkar főnöke) szárnysegéde, ettől 1936. aug. 1-ig a Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztály vezetőjének helyettese, majd a Honvédelmi Minisztérium Elnökség „B" osztály vezetője. 1937. aug. 1-től 1939. máj. 5-ig Honvédelmi Minisztérium VI-2. osztály, illetve 2. vezérkari főnök osztály vezető (hírszerzés és elhárítás). E minőségében részt vesz az első bécsi döntést megelőző komáromi tárgyalásokon, illetve egyik szervezője a Rongyosgárda harcainak, és egyik előkészítője Kárpátalja visszacsatolásának. 1939. máj. 8-tól a Magyar Királyság első madridi követe Franco caudillo (vezér) mellett, egyben szolgálaton kívüli tábornok. 1941-ben Stokrer német követ nyomására visszahívják. A Bethlen István körül tömörült németellenes, angolbarát politikusok, publicisták, követek csoportjának aktív tagja. 1944. márc. 22-én a németek az ellenálláshoz fűződő viszonya miatt letartóztatják, a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolják. Hazatér, 1949-ben internálják. 1953-ban háborús bűnösként elítélik. Ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 1956. decemberben megsemmisíti.

Amerikai légierő Magyarországon

Az USAAF hadászati repülő alakulatainak támadó tevékenysége Magyarország és a magyarországi német érdekeltségek ellen a II. világháború idején.
Az USA hadba lépését követően, 1941. dec. 22-én a washigtoni konferencián hangolták össze az amerikai és brit hadászati és hadműveleti bombázások elgondolását. A „WPD-42" fedőnevű hadműveleti terv a célokat fontossági sorrendben határozta meg:
1. repülőgép összeszerelő gyárak,
2. repülőgépmotor-gyárak,
3. tengeralattjáró-támaszpontok és -gyárak,
4. vasúti, közlekedési hálózat, kőolaj-, alumínium- és gumiipar.

A CBO-terv életbe léptetését követően Észak-Afrikában, majd Dél-Olaszországban megszervezték a „légi második frontot". 1943. nov. 1-én az Alpoktól keletre eső célok rombolására megalakították a 15. amerikai légi hadsereget (15. AAF). 1943. aug. 13-án a bécsújhelyi repülőgépgyárat támadva, először repültek át Magyarország légterén. A 15. AAF 1943. nov. és 1944. jan. között áttelepült Dél-Olaszországba, Bari-Foggia térségébe, ahonnan Magyarország egész területét elérték. A légitámadások Magyarország ellen 1944. áprilistól 1945. márciusig tartottak. Két esetben az ingabombázások alkalmával a 8. AAF gépei is támadtak magyar célokat.
A 15. AAF szervezete:
Bombázóerők:
5. Bomber Wing (BW, bombázó wing, nincs magyar megfelelője), állományába tartozott a 2., 97., 99., 301., 463., 483. Bomber Group (BG, bombázócsoport, nincs magyar megfelelője, fordítják ezrednek, osztálynak is). Az 5. BW B-17, a többi wing B-24 nehézbombázóval repült. Ezek: 47. BW (98., 376., 449., 540. BG), 49. BW (461., 484., 451. BG), 55. BW (460., 464., 465., 485. BG) és 304. BW (454., 455., 456., 459. BG).
Vadászerők:
306. Fighter Wing (FW, vadászwing, nincs magyar megfelelője), állományába tartozott az 1., 14., 82. Fighter Group (FG, vadászcsoport, nincs magyar megfelelője, fordítják ezrednek, osztálynak is). Gépállománya P-38 vadászrepülőgép volt. A 31., 52., 325., 332. FG 1944. ápr.- májusig Spitfire, P-39 és P-47, ezek kivonása után P-51 gépekkel repült. A 332. FG kötelékébe tartozó 99. Fighter Squadron (FS, vadászszázad) volt a 15. AAF egyetlen olyan vadászköteléke, amelynek teljes állománya fekete bőrű volt. A többi kötelékben csak fehérek szolgáltak.
Felderítők:
90. Photo Wing. Géptípusok: P-38, F-5, B-24. Egy BW 2-5 (általában 4) BG-ből, egy BG 4 BS-ból (Bomber Squadron, bombázószázad), egy BS 19-20 gépből állt. A FW állományát esetenként határozták meg. Egy FG általában 3 FS-ból, egy FS 25-29 gépből állt.

 A fenti állomány a szervezetszerű mennyiséget jelöli, a valóságban a veszteségek miatt lényegesen kevesebb repült. 1943. nov. elején 3 624 tiszt, 16 875 legénység és 931 db bevethető repülőgép képezte a 15. AAF állományát, ez 1944 nyarán közel kétszeresére nőtt. Amerikai adatok szerint Magyarország 1944-es területére 3 048 darab B-17 és 6 371 darab B-24 bevetésével, illetve nem pontosítható vadászbombázó támadásokkal 26 442 tonna (±1,5 %) bombát dobtak le. Legalább 365 darab vadász és bombázó-repülőgép zuhant le Magyarországon, a repülő személyzet vesztesége több mint 2 000 fő volt, ebből körülbelül 660 hősi halott. Ezt a 15. AAF az 1937-es határokon belül jelentette, a Magyarország 1941-1945 közötti területére értendő veszteség így ennél nagyobb volt, de a szomszédos államok területére eső hányada azonosíthatatlan.

Amerikai Egyesült Államok

‹United States of America› szövetségi állam Észak-Amerika területén. Elnöke a II. világháború idején Franklin Delano Roosevelt, akit 1932-ben, 1936-ban, 1940 és 1944-ben választottak meg, az Amerikai Egyesült Államok történetében egyedülállóan négyszer. Törvényhozó testülete a Kongresszus, amely két házból áll: a 96 tagú Szenátusból és a 435 tagú Képviselőházból. A Szenátusba minden tagállam 2 szenátort delegál, a Képviselőházba pártok választott képviselői kerülnek. Az Amerikai Egyesült Államok 48 szövetséges államból és Columbia szövetségi kerületből áll. Területe: 7 839 000 km2, lakossága 122 775 046 fő volt. Birtokai Amerikában: 1867 óta Alaszka, amely 1912 óta tagállam (1 518 714 km2, 59 278 fő), 1903 óta Panamai csatorna-övezet (1 422 km2, 42 000 fő), 1898 óta Puerto Rico a Nagy-Antillák szigetén (8 896 km2, 1 543 913 fő), 1916 óta Virgin-szigetek (344 km2, 22 012 fő). Ázsiában a Fülöp-szigetek 1899 óta, amely az 1934. évi Philippine Independence Bill értelmében 1944-től független (296 296 km2, 13 055 220 fő), Mariana-sziget-csoport, amelynek legnagyobb tagja a Guam-szigetek, 1898 óta a Hawaii-szigetek (16 703 km2 és 368 336 fő) és Nyugat-Samoa-szigetek (197 km2, 10 561 fő). Az Amerikai Egyesült Államokban Roosevelt az alkotmány alapján betöltötte az állam- és kormányfő, valamint a fegyveres erők főparancsnoka funkciót. A haderőnemeket a vezérkari főnökök vezették, testületként működött a vezérkari főnökök egyesített tanácsa ‹Joint Chief of Staff›, amelynek elnöki tisztét az Amerikai Egyesült Államok elnöke személyes katonai törzsének tengernagyi rangban lévő vezérkari főnöke (Ernst J. King flottatengernagy) töltötte be. - Roosevelt a stratégiai döntéseket, az egyes hadszíntereken működő főparancsnokok kinevezésének jogát, valamint a külpolitikai irányítását magának tartotta fenn. A hadműveletek irányításába nem avatkozott be. Az amerikai gazdaság 1940-től gyors ütemben fejlődött és roppant mennyiségű harceszközt gyártott. 1940-ben 12 804, 1944-ben 96 318, 1940-1945 között összesen 318 984 repülőgép készült. 1941-ben 1 900, 1943-ban (a termelés csúcspontja) 38 500 harckocsit, rohamlöveget és önjáró löveget készített. A hadiflotta 1939-ben 15, 1945-ben 25 csatahajóval, 1939-ben 6, 1945-ben 30 repülőgép-anyahajóval és 84 kísérő repülőgép-hordozóval rendelkezett. Az Amerikai Egyesült Államok kölcsönbérleti szállításainak értéke 1941-1945 között meghaladta a 43 milliárd dollárt, ennek 69 %-át a Brit Birodalom, 24,5 %-át a Szovjetunió, 6,5 %-át más szövetséges, elsősorban Kína kapta. Az Amerikai Egyesült Államokban a legjelentékenyebb változást a hagyományos életmódhoz képest az jelentette, hogy az állami beavatkozás az élet minden területére kiterjedt, a munkavállalástól a sajtóellenőrzésig. Az Amerikai Egyesült Államokban is bevezették a jegyrendszert. A szűkössé vált nyersanyagkészlet megmozdította a kutatók fantáziáját. Elterjedt a nylon és más műanyagok alkalmazása, az élelmiszerek mélyhűtése és porítása. A munkaerő-szükséglet meggyorsította a belső migrációt a kis vidéki településekről a városokba, a keleti partvidékről a csendes-óceáni partok felé. Terjedt a nők munkába állítása. Az Amerikai Egyesült Államok gyors fejlődését és a népesség életviszonyait lényegesen megkönnyítette az ország sebezhetetlensége az adott haditechnikai viszonyok szintjén. A Amerikai Egyesült Államok szárazföldi hadereje a II. világháború idején 11 tábori hadseregből, 26 hadtestből és 90 hadosztályból állott, egy háromezredes gyaloghadosztály létszáma 14 250 főt tett ki. A szárazföldi csapatok állománya 1939. szeptemberben 190 ezer, 1941. dec. 31-én 1,6 millió, 1945. márc. 31-én 8,1 millió fő, ebből kb. 5 millió került bevetésre az európai, a földközi-tengeri, a délnyugat-csendes-óceáni, a csendes-óceáni, a kínai, valamint a burmai-indiai hadszíntéren. A hadsereg 820 877 főt, ebből 182 701 halottat vesztett. A légierőhöz 1938. júniusban kb. 20 ezer, 1945. márciusban 1,9 millió fő tartozott, vesztesége 115 382 fő volt, ebből 40 061 halott. A hadiflotta létszáma 1940. júliusban 161 ezer, 1945. márc. 31-én 3,4 millió, a tengerészgyalogságé ezen időpontokban 28, illetve 485 ezer, a haditengerészeti légierőé 10, illetve 437 ezer fő volt.

Amerika hangja

"Voice of America" az USA Tájékoztatási Hivatala ‹USIA› Rádiószolgálatának felügyeletével működő adóállomás. 1942. febr. 24-től indult műsoraiban igyekezett népszerűsíteni az antifasiszta koalíció hadicéljait, valamint ellensúlyozni a Tengely propagandaállításait a háborús helyzetről, továbbá buzdítani a passzív és a fegyveres ellenállásra, illetve szabotázsakciókra a Németország által elfoglalt, s a német szövetségi rendszerhez tartozó országok lakosságát. Hír- és propagandaanyag tartalmát a Háborús Információs Hivatal (OWI) határozta meg, Robert Sherwood irányításával, aki Roosevelt amerikai elnök beszédírója volt. Naponta kétszer 15 perces magyar nyelvű adást is sugárzott rövidhullámon, majd később 1943. szeptembertől az esti órákban két ízben középhullámon is. 

Ambrózy Gyula

(Nyíregyháza, 1884. febr. 12. - Budapest, 1954. márc. 2.) jogász. 1921-től a kormányzói kabinetiroda tisztviselője, 1938-tól államtitkár, 1943-tól a Kabinetiroda főnöke. A kormányzóság azon legszűkebb köréhez tartozott, amellyel Horthy Miklós kormányzó előkészítette az 1944. okt. 15-ei kiugrási kísérletet. Ennek kudarca után letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. Egyes adatok szerint 1951 őszén hunyt el a Hortobágyon, kitelepítésben.

Altöttingi országgyűlés

Az 1939-es pünkösdi választások után megalakult Képviselőház és a Magyar Királyság Felsőházának első és egyetlen közös ülése az emigrációban. Összekapcsolódott a bajorországi Altöttingben, a altöttingi országgyűlés helyszínén és napján Kótai Zoltán németországi vatikáni delegátus által vezetett, tízezer magyart felvonultató körmenettel. Az altöttingi országgyűlés a Guttenburg-kastélyban ült össze. Az altöttingi országgyűlés jogi alapja az 1945. márc. 26-án becikkelyezett 1944:VII. törvénycikk volt, amely az országgyűlés mandátumát a békekötés ratifikálásától számított 6 hónappal meghosszabbította, s lehetővé tette külföldön történő összehívását.
1946 őszén az országgyűlés emigrációban szétszóródott képviselői és felsőházi tagjai 20 fős Intéző Bizottságot alakítottak az altöttingi országgyűlés összehívására. Az altöttingi országgyűlés 1947. aug. 20-án ülésezett, báró Feilitzsch Berthold és Spett Ernő elnökletével, 56 törvényhozó részvételével. Nem ismerte el az Országtanács 1944. okt. 27-i határozatát (Szálasi Ferenc nemzetvezetői megbízatását), alkotmányellenesnek minősítette a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlést, s önmagát a magyar állameszme egyetlen reprezentánsává nyilvánította. Magyarország miniszterelnökévé választotta vitéz Farkas Ferenc vezérezredest, egyben megbízta az államfői jogok ideiglenes gyakorlásával. Az altöttingi országgyűlés azzal zárta be ülését, hogy megbízatása tovább tart.
A müncheni amerikai konzulátus szept. 3-án elutasította az altöttingi országgyűlésen megválasztott exilkormány bejegyzését. A kormány 2 tagja dec. 12-én levélben számolt be Horthy Miklósnak az altöttingi országgyűlésről. A nemzetközi támogatás elmaradása miatt Farkas miniszterelnök 1949. máj. 29-én kormánya nevében a két házelnökhöz intézett levelében lemondott.