Állami Honvédelmi Bizottság

A Szovjetunióban 1941. jún. 30-án megalakult központi hatalmi szerv. Elnöke J. V. Sztálin volt, tagjai K. J. Vorosilov, Sz. M. Bugyonnij és Sz. K. Tyimosenko marsallok, illetve a politikusok közül V. M. Molotov külügyminiszter, (az Állami Honvédelmi Bizottságban Sztálin helyettese), továbbá G. M. Malenkov, L. P. Berija, később A. J. Mikojan, L. M. Kaganovics, Ny. A. Bulganyin és Ny. A. Voznyeszenszkij. Az Állami Honvédelmi Bizottság a háborús erőfeszítések centralizált irányítását végezte, korlátlan hatalommal rendelkezett, törvényerejű rendeletei valamennyi állami és pártintézményre és szervre kötelező érvényűek voltak. Csak határozatokat hozott, külön apparátussal nem rendelkezett, a kormány, a Vörös Hadsereg Vezérkara és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága apparátusát használta fel döntései végrehajtatására. Helyi szinten az Állami Honvédelmi Bizottság különleges jogokkal felhatalmazott megbízottai működtek.

Állambiztonsági Rendészet

Az 1944. márc. 28-án kelt 119/1944. VI. res. számú belügyminiszteri rendelettel, Hain Péter vezetésével létesített országos hatáskörű politikai nyomozó szervezet. Tevékenysége miatt a magyar közvélemény „magyar Gestapónak" nevezte. A négy osztályból álló szervezet fő feladatai közé tartozott az antifasiszta szabotázscselekmények nyomozása, a baloldali mozgalmak elhárítása, a zsidó vagyonok felkutatása, elkobzása és „biztosítása". Az Állambiztonsági Rendészet detektívjei a német biztonsági szervekkel együttműködve emberek százait tartóztatták le, kínozták meg. Egy részüket bírósági eljárás nélkül kivégezték, a többieket bebörtönözték vagy deportálták. Sikkasztásaik és egyéb bűncselekményeik miatt az 1944. jún. 9-én kelt 4213/1944. eln. számú belügyminiszteri rendelettel az Állambiztonsági Rendészetet feloszlatták, de vezetői ellen nem indítottak eljárást. A nyilas hatalomátvétel után két nappal Hain Péter újjászervezte az Állambiztonsági Rendészetet. A szervezet tagjainak többsége a visszavonuló német csapatokkal a bajorországi Ramsdorfba menekült, de néhány titkos ügynökük még több mint egy évig szabotázs- és kémakciókat hajtott végre.

Alantostiszti tanfolyam

Tartalékos tisztek átképzése hivatásos állományba vétel céljából. A tartalékos tiszti karnak mindkét világháború folyamán fontos szerep jutott, hiszen a szakaszparancsnoki (alantostiszti) helyek zömét ők töltötték be, miután a hivatásos tisztképzés Magyarországon nem pótolhatta az egyre súlyosabb tiszthiányt. A tartalékos tisztképzés korántsem fejeződött be a tényleges szolgálati idő leteltével, időről időre egyhónapos gyakorlatokon gondoskodtak megfelelő továbbképzésükről. Így olyan, jól alkalmazható tartalékos tisztikar alakult ki, melyre a hivatásos tisztek létszámának növelésekor is számíthattak. A Huba-hadrend keretében felállított alakulatoknál a békebeosztások betöltésének egyik leggyorsabb módja a tartalékos tisztek ténylegesítése (hivatásos állományba vétele) volt. Ezeknek egyéves tanfolyam elvégzésével kellett bizonyítaniuk, hogy alkalmasak a hivatásos tiszti pályára. Ezt a célt szolgálta az 1937 őszére meghirdetett alantostiszti tanfolyam, amelyet a gyalogos, lovas és tüzér fegyvernembeliek, valamint csendőrök részére a Ludovika Akadémia I. főcsoportnál, a műszaki, híradó, folyamőr és repülő fegyvernembeliek részére a II. főcsoportnál szándékoztak felállítani. Az első felhívás alapján a felvételi vizsgák ugyan lezajlottak, ám Rőder Vilmos honvédelmi miniszter úgy döntött, hogy a felvettek korábbi rossz tanulmányi előmenetele miatt a tanfolyamot nem lehet elindítani. A tanfolyamot 1938-ban ismételten meghirdették, ebben az évben viszont a felvidéki bevonulás miatt tolódott el, és csak a Csendőrséghez jelentkezők kezdhették azt meg, a többiek számára a tanév kezdete 1939. februárra tolódott el. Az első alantostiszti tanfolyamot végzetteket végül hat hónapos iskola után 1939. augusztusban vették át hivatásos állományba. Az alantostiszti tanfolyamokat ezután folyamatosan szervezték. A második alantostiszti tanfolyam már egy teljes tanéven át működött, résztvevői 1940. augusztusban fejezték be tanulmányaikat. A későbbiek során a nagy számú jelentkező miatt az alantostiszti tanfolyam kiszorult az akadémiáról és fegyvernemenként került felállításra. Az elméleti időszakot Kőszegen, Pécsett, Hajmáskéren és Kassán végezték a hallgatók, a gyakorlati időszakot a gyalogos, hegyi, kerékpáros, gépkocsizó fegyvernembeliek Várpalotán a gyalogos kiképzőtáborban, a tábori tüzérek a tüzér lőiskolán Hajmáskéren., a légvédelmi tüzérek Budapesten, illetve Eszterházán, a páncélosok a páncélos lőiskolán Esztergom-táborban, a lovasok a gyalogos lőiskolán töltötték. Így is megoldhatatlannak bizonyult, hogy valamennyi jelentkezőt e tanfolyam elvégzése után ténylegesítsék. 1941 őszén több mint 700 olyan ténylegesített tisztet tartottak nyilván, aki nem végezte el az alantostiszti tanfolyamot. Ez a szám a későbbiek során sem változott lényegesen.

Alakulatjelzések a magyar légierőben

A csapattesteket azonosító figurális jelképek. 1930-tól megkezdték egyes repülőszázadok jelvénnyel való ellátását a Légügyi Hivatal égisze alatt. Ezek négyzetbe foglalhatók voltak, így is maradtak fenn, körülbelül 1939-ig. Az 1933-1936 között tervezett jelvények háromszög, illetve kör alakúak voltak, 1938 után a köralak vált általánossá. A Légierő Parancsnokság 1938(?)-ban a hadijel bevezetésével egyidejűleg századjelvények tervezését rendelte el. Ez 1940-ig megtörtént. Az alakulatjelzések egyszerűsített formában a gépjárműveken, illetve épületeken is szerepeltek. 1930-tól 1945-ig 56 féle századjelvényt sikerült azonosítani. 1936-1942 között ismeretesek voltak osztály és ezredparancsnoki jelvények is, amelyek csúcsára állított háromszögben kicsinyítve alkalmazták az alárendelt századjelvényeket.

A magyar Honvédség által használt aknavetők

A Honvédségben rendszeresített meredek röppályájú fegyver. Az aknavető rendeltetése, hogy a gyalogság is rendelkezzen fedezékek, terephullámok mögötti vagy fedett célok leküzdésére alkalmas fegyverrel. (Ezt a célt szolgálja a gránátvető is). Az aknavető lőtávolsága következtében a zászlóalj, illetve az ezred harcmélységével volt összhangban. Az aknavetőt taligán szállították a peremvonal közelébe, onnan a kezelők egységekre bontva vitték előre. A Honvédség első korszerű aknavetőjét 1936-ban rendszeresítették. Az 1936 M 81 mm-es aknavető nehéz gyalogsági fegyver volt. Simacsövű, elöltöltő, csak felső szögcsoporttal tüzelő fegyver. A krómnikkelacél cső hátsó része csavarmenettel a csőfarba csavarható. A talplemez négyszögű acélbádoglemez. Az elsütőkartengely-béléscsavar felett a csőfaron körív alakú kimarás van, a hátsó részében mélyebb furattal, amelybe a korai elsütést megakadályozó biztosítógomb csapszege hatol. Aknagránátjának hátsó hengeres végén van a hat vezetőszárny-párnából álló vezető-berendezés. Az alaptöltet, egyszersmind az 1-es töltet a vadásztöltényhez hasonló, csak az akna végébe van bedugva. Az aknának 5 db töltete volt. 1939-ben módosították, a korai elsütés elleni biztosítást végző biztosítógombot elhagyták. A Huba-I hadrendben gyalogezredenként beállított 1 aknavetőszázad 4 db aknavetővel, kevésnek bizonyult. A tapasztalatok alapján a 2. magyar hadsereg gyalogezredeit már 20 db 1936/39 M 81 mm-es aknavetővel szerelték fel. Az ide átcsoportosított aknavetők a többi alakulatnál hiányt okoztak. A 2. hadseregnek a németek is adtak át aknavetőket. Mivel a diósgyőri gyár (egyedül gyártott aknavetőt Magyarországon) nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért a hadvezetés a németektől kért segítséget, akik zsákmányolt aknavetőket adtak át. Így került a Honvédséghez 150 db holland gyártású aknavető, továbbá cseh és jugoszláv aknavetők. Néhány aknavetőt (szovjet 82 mm-es) a 2. hadsereg is szerzett. Ezeknek az aknavetőknek az volt a közös tulajdonságuk, hogy belőlük kilőhető volt a magyar aknavetőgránát is. A hadvezetés a külföldi aknavetők hadrendbe állítása mellett törekedett a hazai gyártás fejlesztésére is. A diósgyőri gyár mellett, később a Magyar Acélárugyár és az EMAG is gyártotta az 1936/39 M 81 mm-es aknavetőt. Ennek eredményeként a 81 mm-es aknavetőigényt sikerült fedezni. Az 1943-ban bevezetett 12 cm-es aknavetőt szovjet mintára készítették, ez gépjármű vontatású volt. Azonban a hatalmas gépjárműhiány következtében fogatoltan (villásrúddal) szállították.

Az 1917 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 90 mm; Csőhossz: 810 mm; Tömeg tüzelőállásban: 131,5 kg; Gránát tömege: 5,9 kg; Magassági irányzás: +45°-+75°; Oldalirányzás: 2200 vonás; Lőtávolság: 300-1175 m; Megjegyzés: Huzagolt csövű, hátultöltő, 4 egységre szedhető, Vetőágy: 600x500x115 mm;

Az 1918 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 140 mm; Csőhossz: 1260 mm; Tömeg tüzelőállásban: 366 kg; Gránát tömege: 15 kg; Magassági irányzás: +45°-+75°; Oldalirányzás: 2400 vonás; Lőtávolság: 500-2675 m; Megjegyzés: Huzagolt csövű, hátultöltő, 4 egységre szedhető, Vetőágy: 1000x820x210 mm;

Az 1936 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 81,4 mm; Csőhossz: 1215 mm; Tömeg tüzelőállásban: 85 kg; Gránát tömege: 4,125 kg; Magassági irányzás: +40°-+88°; Oldalirányzás: +6°-+130°; Tűzgyorsaság: 20-25 löv/perc; Lőtávolság: 50-4300 m; Megjegyzés: Simacsövű, elöltöltő, 3 egységben szállítható;

Az 1936/39 M aknavető technikai adatai: Űrméret: 81,4 mm; Csőhossz: 1215 mm; Tömeg tüzelőállásban: 85 kg; Gránát tömege: 4,125 kg; Magassági irányzás: +40°-+88°; Oldalirányzás: +6°-+130°; Tűzgyorsaság: 20-25 löv/perc; Lőtávolság: 6200 m; Megjegyzés: Simacsövű, elöltöltő, 3 egységben szállítható;

Aggteleky Béla

(1934-ig Adamik) vitéz (Sopron, 1890. szept. 14. - Genf, 1977. aug. 4.) gyalogsági tiszt. 1936. okt. 1. és 1939. aug. 1. között Honvédelmi Minisztérium 1/a. osztály vezető, majd 1941. nov. 1-ig 1. gyalogdandár-parancsnok. 1940. júl. 1-től tábornok. 1941. nov. 1. és 1942. okt. 1. között az 1. magyar hadsereg vezérkari főnöke, majd 1943. nov. 1-ig a II. hadtest parancsnoka. 1942. okt. 1-től altábornagy. 1943. nov. 1. - 1944. aug. 1. között az I. hadtest parancsnoka, 1944. aug. 1. - okt. 16. között a III. hadtest megbízott parancsnoka. 1944. okt. 8-16. között egyben az I. hadtest megbízott parancsnoka is, mivel Bakay Szilárd altábornagy, az I. hadtest parancsnoka német elrablását követően Horthy Miklós őt bízta meg a kiugrási kísérlet katonai előkészítésével és biztosításával Budapesten. 1944. okt. 15-én beosztottai letartóztatták. 1945. febr. 1-el nyugállományba helyezték. 1948-ig szovjet hadifogságban volt. Hazatérve kitelepítették. 1956-ban Svájcba távozott.

Iván Mihajlovics Afonyin

(1904-1978) szovjet tábornok. 1926-tól szolgál a Vörös Hadseregben. 1941-ben lovasezred-parancsnok, rövidesen lövészhadosztály-parancsnok. 1943 tavaszán nevezik ki 18. önálló lövészhadtest parancsnokának. Hadteste eredményesen harcol a kurszki csatában és az ukrajnai hadműveletekben. Hadtestével a 4. Ukrán Fronttól kerül a 2. Ukrán Front állományába Budapest keleti oldalán. Részt vesz az Attila-vonal áttörésében, a pesti hídfő felszámolásában. 1945. jan. 11-től a 2. Ukrán Front Budapesti Csoportjának parancsnoka vezérőrnagyi rangban. Jan. 22-én súlyosan megsebesül. Felépülése után ismét 18. hadtest parancsnokaként vesz részt a bécsi hadműveletben. Németország fegyverletétele után hadtestével a japán Kwantung Hadsereg ellen kerül bevetésre. A háború után több éven át magasabbegység-parancsnok, altábornagy rendfokozatban, majd tanár a Vezérkari Akadémián.