AR-96 repülőgép

Az Ar 96 egymotoros, alsószárnyas, teljes fémfelépítésű, behúzható futóműves német katonai gyakorló repülőgép. A gép műrepülésre, légifényképezésre, géppuskalövészetre, rádió- és vakrepülés-gyakorlásra is alkalmas volt. A nagyobb teljesítményű Ar 96/B harckiképző gép a modern vadászgépek pilótáinak kiképzésére szolgált. Az első ülés berendezése a Me 109 vadászrepülőgép pilótakabinját mintázta, a második ülést oktató vagy bombacélzó és légilövészeti célokra alakították ki. Az Ar 96/A-ból 65 darab, az Ar 96/B-ből körülbelül 68 darab került a Honvéd Légierő birtokába. A MÁVAG megkapta a sárkány gyártási jogát, amire azonban az 1944-es harcok miatt már nem került sor.
Ar-96/A német gyakorló repülőgép technikai adatai:
Motor: 1x240 LE-s Argus As-10;
Sebesség: 275 km/ó;
Hatótáv: 700 km;
Fegyverzet: 1x7,9 mm-es géppuska, 120 kg bomba;
Személyzet: 2 fő;

Apor Vilmos

Apor Vilmos báró, altorjai (Segesvár, 1892. febr. 29. - Győr, 1945. ápr. 2.) a teológia doktora, győri római katolikus megyéspüspök. 1915. aug. 25-én szentelték pappá. 1918-1940 között Gyula várplébánosa. Lelkipásztori működését erős szociális érzés jellemezte. XII. Pius pápa 1941. jan. 21-én győri megyéspüspöknek nevezte ki. Győrött is a „szegények püspöke", a szociális mozgalmak támogatója. A püspöki karban a diktatúrával szembeni fellépés szorgalmazója, határozottan nyilasellenes a közéletben. 1943-tól a konvertiták (áttértek) mentésére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület püspök-elnöke. 1943. augusztusban a győri püspöki palotában adott otthont a szerveződő kereszténydemokrata csoportnak (KDNP). Nemcsak a zsidótörvényeket ítélte el, Magyarország német megszállása után hivatalánál fogva is fő szorgalmazója az üldözöttek egyházi mentésének. E téren határozottabb tiltakozásra igyekezett rávenni Serédi Jusztinián hercegprímást. Számos ilyen tárgyú beadvánnyal fordult a hatóságokhoz. A győri gettót többször személyesen kereste fel. Győr ostromakor a Püspökvárban menedéket kereső üldözöttek védelmében lépett fel. 1945. márc. 30-án ittas orosz katonák útját állták a búvóhely előtt, és lelőtték. Boldoggá avatása folyamatban van.

Apor Gábor

Báró, altorjai (Sepsikőröspatak, 1889. nov. 6. - Róma, 1969. febr. 2.) diplomata. 1935-től a külügyminiszter állandó helyettese, 1939-től 1944-ig vatikáni követ. Aktívan támogatta Kállay Miklós miniszterelnök kiugrási politikáját. Magyarország német megszállása elleni tiltakozásul lemondott tisztéről, a Követi Bizottság tagja lett.

Alekszej Inokentyevics Antonov

Született: Grodno, 1896. szept. 15. -Meghalt: Moszkva, 1962. jún. 18
Szovjet hadseregtábornok a szovjet Vörös Hadsereg Vezérkarának főnöke. 1919-től szolgál a Vörös Hadseregben. 1938-1940 között a Frunze Akadémai tanára. A Szovjetunió elleni támadás idején a kijevi katonai körzet, majd a Déli, az Észak-kaukázusi, a Kaukázusontúli F törzsfőnöke. 1942. decembertől 1945. februárig a szovjet vezérkar főnökének első helyettese, 1943. májusig egyben a hadműveleti osztály vezetője is. 1945. februártól 1946. februárig a vezérkar főnöke. Részt vesz a jaltai konferencián. 1946-1948 között ismét a vezérkar főnökének első helyettese. 1955-től a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke.

Ion Antonescu

Antonescu, Ion (Pitesti, 1882. jún. 15. - Jilava, 1946. júl. 1.) román marsall, jobboldali politikus, diktátor. 1934-től vezérkari főnök, később londoni katonai attasé. 1937. dec. 29-től 1938. márc. 30-ig hadügyminiszter. 1940. szept. 4-én II. Károly miniszterelnökké nevezi ki Antonescut, másnap királyi dekrétumban teljhatalmat ad neki. Szept. 6-án Antonescu lemondatja a királyt fia, I. Mihály javára. Szept. 8-án egyesíti a miniszterelnöki és a hadsereg-parancsnoki funkciót. A Vasgárdára támaszkodva alakít kormányt. Szept. 15-én Romániát fasiszta jellegű „nemzeti-legionárius államnak" deklarálják, amelynek élén (szept. 8. óta) államvezetőként (Conducător) Antonescu áll. 1940. nov. 23-án aláírja a Háromhatalmi Egyezményt. A Vasgárda 1941. jan. 20-án kitört lázadását leveri, ezzel Románia megszűnik legionárius állam lenni. 1941. jún. 12-én megállapodik Hitlerrel Románia Szovjetunió elleni háborúban való részvételéről, amelybe Németország után a legnagyobb haderőt küldi. 1944. aug. 23-án, Románia átállása során I. Mihály utasítására Sănătescu vezérezredes emberei letartóztatják, majd a Román Kommunista Párt őrzi. 31-én Sztálin parancsára az 53. hadsereg politikai osztálya felkutatja és átveszi. Szeptembertől Moszkvában védőőrizetben van. 1946. februárban kiadják a román hatóságoknak. 1946. ápr.- májusban a román Legfelsőbb Állambiztonsági Bizottság Katonai Tanácsa halálra ítéli, mint háborús bűnöst kivégzik.

Antiszemitizmus

Az 1870-es évek végétől először Németországban, majd más országokban is elterjedt fogalom a zsidósággal szemben vallási, faji, gazdasági és egyéb okokból kialakult ellenszenv, gyűlölet kifejezésére. Az antiszemitizmus az arabokra nem vonatkozik, noha azok is sémiták. A vallási alapú antiszemitizmus a felvilágosodás korában világi elemekkel, a XIX. század második felétől áltudományos, rasszista, „fajvédő" gondolatokkal társult. Az I. világháború után ->Hitlerhez hasonlóan világszerte milliók hitték, hogy a zsidók veszélyes, asszimilálhatatlan, világuralomra törő, egységes fajt alkotnak. Az antiszemiták a zsidókat tették felelőssé a háborúkért, a forradalmakért, az inflációért stb. Az antiszemiták szerint a zsidók, kihasználva az emancipációt, jogtalan és aljas módszerekkel meghódították a gazdaság, a kultúra kulcspozícióit, eltávolításuk ezekből, illetve az adott ország területéről „nemzetvédelmi", illetve „fajvédelmi" szempontból jogos.

Antikomintern Paktum

Antikomintern Paktum a Szovjetunió és a Komintern nemzetközi politikai tevékenységének ellensúlyozására hivatott egyezménysorozat. Németország és Japán között jött létre 1936. nov. 25-én. 1937. nov. 6-án mint eredeti aláíró csatlakozott hozzá Olaszország Az Antikomintern Paktum három részből állt: a német-japán megállapodásból és pótjegyzőkönyvből, valamint az Olaszország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvből. A német-japán szerződéshez titkos pótegyezményt csatoltak. Ez megtiltotta a szerződő feleknek, hogy politikai egyezményt kössenek a Szovjetunióval, valamint konzultációt vagy közös fellépést irányzott elő, ha valamelyik fél háborúba kerül vele. Az 1939. aug. 23-án aláírt német-szovjet szerződések gyakorlatilag hatályon kívül helyezték a titkos pótegyezményt. Kidolgozója, Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter szerint az Antikomintern Paktum jelentősége az, hogy az egység impozáns külsőségét, az emelkedő hatalmak világméretű társulását nyújtja a „korhadó demokráciák" szövetségével szemben. Bár az Antikomintern Paktum kezdetben a Szovjetunió ellen irányult, a német-szovjet viszony javulásával egyre inkább a nyugati hatalmakkal szembeni szövetséggé vált. Magyarország 1939. febr. 24-én írta alá az Antikomintern Paktumot. Ennek fejében politikai támogatást remélt Németországtól, konkrétan azt, hogy Adolf Hitler beleegyezését adja Kárpátalja visszafoglalásához. A magyar csatlakozást, amit Olaszország sürgetett, Németország annak fejében fogadta el, hogy az együtt jár a Népszövetségből történő kilépéssel. Gróf Csáky István külügyminiszter 1939. jan. 12-én jelentette be Magyarország csatlakozási szándékát. Másnap a Budapesti olasz, német és japán követ felszólította Magyarországot a belépésre. Csáky pozitív válasza következtében Magyarország tagsága jan. 13-án kész ténnyé vált, annak ellenére, hogy a szerződést csak később írták alá. Az Antikomintern Paktumhoz csatlakozott még Mandzsukuo, Spanyolország, Bulgária, Horvátország, Finnország, a japánbarát Nanking-Kína, Románia, Szlovákia és a németek megszállta Dánia.