Árpád-vonal

Az észak-keleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések legbelső, nem összefüggő védelmi vonala. A folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le a nagyobb településeknél. Műszakilag megerősített támpontok, fa- föld- és betonerődök, a völgyekben út és műszaki zárak alkották. Fontosabb támpontjai: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező ‹Jaszinya›, Tiszaborkút ‹Kvaszi›, Rahó ‹Rahov›; a Tarac-folyó völgyében Királymező ‹Usztycsorna›, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyi-hágón át a Husztra ‹Chust› vezető úton Ökörmező ‹Mezsgorje›; a Vereckei-hágón át a Munkács ‹Mukacevo› felé vezető völgyben Volóc ‹Volovec›; az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy ‹Sztavnoje›. Létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követően kezdődött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. délnyugaton a Székely határőrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. Az országhatáron, az Árpád-vonal biztosítási öveként építették ki a Szent László-állást, a Kárpátok előterében, Galíciában a Hunyadi-állást.

Aradi csata

Az Aradi csata a Honvédség utolsó önálló támadó hadműveletéből kifejlődött egyik ütközet (még tordai csata néven is említik) a dél-erdélyi vármegyék és a Dél-Alföld birtoklásáért. Dél-Erdély katonai birtokba vétele és a Dél-Kárpátok hágóinak lezárása érdekében a IV. hadtest (1. páncéloshadosztály, 6. tábori póthadosztály, 1. tábori póthuszárezred, 20., 31. határvadász-zászlóalj, 61. pontonos-zászlóalj) Kevermes, Battonya, Mezőhegyes térségéből szept. 13-án 06:00-kor Heszlényi József altábornagy parancsnoksága alatt támadó hadműveletbe kezdett. Az 1. páncéloshadosztály legázolta a román granicsár (határőr) csapatokat, majd a hadtest szétverte a román 1. lovas-, 1. gyaloghadosztályokat, s 13-án 19:00-ra elfoglalta Aradot. A hadtest szept. 19-ig kijutott Lippa-Észak - Savanyúkútfürdő vonalára. A szept. 19-én kibontakozott nagy erejű szovjet támadás következtében a hadtest visszavonult az elfoglalt területekről, és szept. 22-én, Arad feladása után, elérte a trianoni országhatárt. A hadműveletek alatt a hadtesthez folyamatosan érkeztek csapaterősítések, így a 8. tábori pót- és a 20. gyaloghadosztály, valamint a 3. magyar hadsereg 1944. szept. 21-22-ei megalakulását követően a német 4. SS- páncélgránátos-hadosztály, a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokság, a magyar VII. hadtest valamint a Lengyelországból hazarendelt magyar II. tartalékhadtest-parancsnokság, amely visszakapva eredeti hadrendi számát mint VIII. hadtestparancsnokság szerepelt.

AR-96 repülőgép

Az Ar 96 egymotoros, alsószárnyas, teljes fémfelépítésű, behúzható futóműves német katonai gyakorló repülőgép. A gép műrepülésre, légifényképezésre, géppuskalövészetre, rádió- és vakrepülés-gyakorlásra is alkalmas volt. A nagyobb teljesítményű Ar 96/B harckiképző gép a modern vadászgépek pilótáinak kiképzésére szolgált. Az első ülés berendezése a Me 109 vadászrepülőgép pilótakabinját mintázta, a második ülést oktató vagy bombacélzó és légilövészeti célokra alakították ki. Az Ar 96/A-ból 65 darab, az Ar 96/B-ből körülbelül 68 darab került a Honvéd Légierő birtokába. A MÁVAG megkapta a sárkány gyártási jogát, amire azonban az 1944-es harcok miatt már nem került sor.
Ar-96/A német gyakorló repülőgép technikai adatai:
Motor: 1x240 LE-s Argus As-10;
Sebesség: 275 km/ó;
Hatótáv: 700 km;
Fegyverzet: 1x7,9 mm-es géppuska, 120 kg bomba;
Személyzet: 2 fő;

Apor Vilmos

Apor Vilmos báró, altorjai (Segesvár, 1892. febr. 29. - Győr, 1945. ápr. 2.) a teológia doktora, győri római katolikus megyéspüspök. 1915. aug. 25-én szentelték pappá. 1918-1940 között Gyula várplébánosa. Lelkipásztori működését erős szociális érzés jellemezte. XII. Pius pápa 1941. jan. 21-én győri megyéspüspöknek nevezte ki. Győrött is a „szegények püspöke", a szociális mozgalmak támogatója. A püspöki karban a diktatúrával szembeni fellépés szorgalmazója, határozottan nyilasellenes a közéletben. 1943-tól a konvertiták (áttértek) mentésére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület püspök-elnöke. 1943. augusztusban a győri püspöki palotában adott otthont a szerveződő kereszténydemokrata csoportnak (KDNP). Nemcsak a zsidótörvényeket ítélte el, Magyarország német megszállása után hivatalánál fogva is fő szorgalmazója az üldözöttek egyházi mentésének. E téren határozottabb tiltakozásra igyekezett rávenni Serédi Jusztinián hercegprímást. Számos ilyen tárgyú beadvánnyal fordult a hatóságokhoz. A győri gettót többször személyesen kereste fel. Győr ostromakor a Püspökvárban menedéket kereső üldözöttek védelmében lépett fel. 1945. márc. 30-án ittas orosz katonák útját állták a búvóhely előtt, és lelőtték. Boldoggá avatása folyamatban van.

Apor Gábor

Báró, altorjai (Sepsikőröspatak, 1889. nov. 6. - Róma, 1969. febr. 2.) diplomata. 1935-től a külügyminiszter állandó helyettese, 1939-től 1944-ig vatikáni követ. Aktívan támogatta Kállay Miklós miniszterelnök kiugrási politikáját. Magyarország német megszállása elleni tiltakozásul lemondott tisztéről, a Követi Bizottság tagja lett.

Alekszej Inokentyevics Antonov

Született: Grodno, 1896. szept. 15. -Meghalt: Moszkva, 1962. jún. 18
Szovjet hadseregtábornok a szovjet Vörös Hadsereg Vezérkarának főnöke. 1919-től szolgál a Vörös Hadseregben. 1938-1940 között a Frunze Akadémai tanára. A Szovjetunió elleni támadás idején a kijevi katonai körzet, majd a Déli, az Észak-kaukázusi, a Kaukázusontúli F törzsfőnöke. 1942. decembertől 1945. februárig a szovjet vezérkar főnökének első helyettese, 1943. májusig egyben a hadműveleti osztály vezetője is. 1945. februártól 1946. februárig a vezérkar főnöke. Részt vesz a jaltai konferencián. 1946-1948 között ismét a vezérkar főnökének első helyettese. 1955-től a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke.

Ion Antonescu

Antonescu, Ion (Pitesti, 1882. jún. 15. - Jilava, 1946. júl. 1.) román marsall, jobboldali politikus, diktátor. 1934-től vezérkari főnök, később londoni katonai attasé. 1937. dec. 29-től 1938. márc. 30-ig hadügyminiszter. 1940. szept. 4-én II. Károly miniszterelnökké nevezi ki Antonescut, másnap királyi dekrétumban teljhatalmat ad neki. Szept. 6-án Antonescu lemondatja a királyt fia, I. Mihály javára. Szept. 8-án egyesíti a miniszterelnöki és a hadsereg-parancsnoki funkciót. A Vasgárdára támaszkodva alakít kormányt. Szept. 15-én Romániát fasiszta jellegű „nemzeti-legionárius államnak" deklarálják, amelynek élén (szept. 8. óta) államvezetőként (Conducător) Antonescu áll. 1940. nov. 23-án aláírja a Háromhatalmi Egyezményt. A Vasgárda 1941. jan. 20-án kitört lázadását leveri, ezzel Románia megszűnik legionárius állam lenni. 1941. jún. 12-én megállapodik Hitlerrel Románia Szovjetunió elleni háborúban való részvételéről, amelybe Németország után a legnagyobb haderőt küldi. 1944. aug. 23-án, Románia átállása során I. Mihály utasítására Sănătescu vezérezredes emberei letartóztatják, majd a Román Kommunista Párt őrzi. 31-én Sztálin parancsára az 53. hadsereg politikai osztálya felkutatja és átveszi. Szeptembertől Moszkvában védőőrizetben van. 1946. februárban kiadják a román hatóságoknak. 1946. ápr.- májusban a román Legfelsőbb Állambiztonsági Bizottság Katonai Tanácsa halálra ítéli, mint háborús bűnöst kivégzik.