Átállások a szovjet hadsereghez

A Honvédség tagjainak egyéni vagy csoportos frontváltása, egyben a háborúval való szakítás egyik módja. 1941 őszétől 1944 tavaszáig csak szórványosan fordult elő. Az átálltak száma alig haladta meg az 1 000 főt. Az átállások a szovjet hadsereghez Magyarország német megszállását követően váltak nagyobb méretűvé, a háborús tapasztalatok, kisebb részben politikai motívumok hatására, de leginkább a fogságba esés elkerülésére. Ettől kezdődően előfordultak zárt kötelékekben, teljes fegyverzettel és felszereléssel végrehajtott átállások a szovjet hadsereghez is. 1944 nyarán több ezerre nőtt a Kárpátok előterébe felvonult 1. magyar hadseregből átálltak száma. Ezek jelentős része nemzetiségi származású katona volt. A nyilas hatalomátvétel nyomán 1944. nov. 1-ig 20 000 magyar katona állt át. A 4. Ukrán Front törzséhez átment Miklós Béla vezérezredes felhívására a 7. és a 9. gyalogezred, a 39/II. gyalogzászlóalj, valamint néhány üteg és alosztály állt át. Ugyanebben az időben Vörös János vezérezredes nov. 5-ei felhívásának hatására a 2. magyar hadseregből átállt négy székely zászlóalj nagy része, továbbá a 60. portyázó osztály, a 25. gyaloghadosztály, a 7. és a 9. tábori póthadosztály, a 2. páncéloshadosztály részei, a 3. magyar hadseregből az 51. gyalogezred, a 201. önálló zászlóalj, a 20/II. tábori pótzászlóalj, az 54. határvadász portyázó osztály és más alegységek részei. Az átállásoknak újabb lendületet adott az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása, 1944. dec. 28-ai hadüzenete Németországnak, az 1945. jan. 20-ai fegyverszünet megkötésének és az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadereje szervezésének híre. Például ezek hatására szakított a háborúval a Szent László hadosztály gránátosezredének néhány katonája, a folyami dandár és a 23. gyaloghadosztály egy része. A budapesti csata idején több mint 2 000 katona és tiszt állt át, zömmel a 10. gyaloghadosztályból, az 5 honi légvédelmi tüzérosztályból és az 1. páncéloshadosztályból, bevárva a szovjet csapatok beérkezését. Hasonló módon állt át 1945. márc. végén több mint 30 000 fő, akik nem voltak hajlandók Ausztriába áttelepülni. Átállt az ország határain túlra szorult vagy kényszerített magyarok egy része is. Szlovákia és a Cseh-Morva Protektorátus területén több kisebb alosztály mellett ezt választották a 16. gyaloghadosztály, az 1. hegyidandár, a 24. gyalogezred és a 24. gyaloghadosztály részei. Utóbbiból 2 587 fő 1945. ápr. 7-én Stubnyafürdő térségében előzőleg kiegyezett a szemben álló szovjet parancsnoksággal, így átkerült az Ideiglenes Nemzeti Kormány haderejének 5. hadosztályába. Berlin-Brandenburg térségében állt át a IX. önálló vasútépítő zászlóalj. Az átállók nagyobb részét a túlélésre való törekvés vezérelte, de közülük többen vállalták a fasizmus elleni harcba való bekapcsolódást. Ez utóbbiak közül többszázan a szovjet csapatok soraiban harcoltak mint harcfelderítők, diverziós csoportok tagjai, frontpropagandisták, tolmácsok, gépkocsivezetők, egészségügyi katonák stb. Az átállt magyar katonák nagy része szovjet hadifogságba került.

Árpád-vonal

Az észak-keleti Kárpátok hágóit lezáró erődítések legbelső, nem összefüggő védelmi vonala. A folyóvölgyekben futó út- és vasútvonalakat zárta le a nagyobb településeknél. Műszakilag megerősített támpontok, fa- föld- és betonerődök, a völgyekben út és műszaki zárak alkották. Fontosabb támpontjai: a Tatár-hágó felől a Fekete-Tisza völgyében Kőrösmező ‹Jaszinya›, Tiszaborkút ‹Kvaszi›, Rahó ‹Rahov›; a Tarac-folyó völgyében Királymező ‹Usztycsorna›, majd erődítések a Tiszáig; a Toronyi-hágón át a Husztra ‹Chust› vezető úton Ökörmező ‹Mezsgorje›; a Vereckei-hágón át a Munkács ‹Mukacevo› felé vezető völgyben Volóc ‹Volovec›; az Uzsoki-hágó felől az Ung völgyében Fenyves-völgy ‹Sztavnoje›. Létesítése Kárpátalján az 1939. évi, Észak-Erdélyben és a Székely-földön az 1940. évi visszacsatolásokat követően kezdődött, s 1944 nyaráig tartott, a magyarországi harcok kezdetéig. délnyugaton a Székely határőrség, középen a IX. magyar hadtest (1944. aug. 30-tól 2. magyar hadsereg) és a Moldvából visszavonuló 8. német hadsereg, északnyugaton az 1. magyar hadsereg védte. Az országhatáron, az Árpád-vonal biztosítási öveként építették ki a Szent László-állást, a Kárpátok előterében, Galíciában a Hunyadi-állást.

Aradi csata

Az Aradi csata a Honvédség utolsó önálló támadó hadműveletéből kifejlődött egyik ütközet (még tordai csata néven is említik) a dél-erdélyi vármegyék és a Dél-Alföld birtoklásáért. Dél-Erdély katonai birtokba vétele és a Dél-Kárpátok hágóinak lezárása érdekében a IV. hadtest (1. páncéloshadosztály, 6. tábori póthadosztály, 1. tábori póthuszárezred, 20., 31. határvadász-zászlóalj, 61. pontonos-zászlóalj) Kevermes, Battonya, Mezőhegyes térségéből szept. 13-án 06:00-kor Heszlényi József altábornagy parancsnoksága alatt támadó hadműveletbe kezdett. Az 1. páncéloshadosztály legázolta a román granicsár (határőr) csapatokat, majd a hadtest szétverte a román 1. lovas-, 1. gyaloghadosztályokat, s 13-án 19:00-ra elfoglalta Aradot. A hadtest szept. 19-ig kijutott Lippa-Észak - Savanyúkútfürdő vonalára. A szept. 19-én kibontakozott nagy erejű szovjet támadás következtében a hadtest visszavonult az elfoglalt területekről, és szept. 22-én, Arad feladása után, elérte a trianoni országhatárt. A hadműveletek alatt a hadtesthez folyamatosan érkeztek csapaterősítések, így a 8. tábori pót- és a 20. gyaloghadosztály, valamint a 3. magyar hadsereg 1944. szept. 21-22-ei megalakulását követően a német 4. SS- páncélgránátos-hadosztály, a német LVII. páncéloshadtest-parancsnokság, a magyar VII. hadtest valamint a Lengyelországból hazarendelt magyar II. tartalékhadtest-parancsnokság, amely visszakapva eredeti hadrendi számát mint VIII. hadtestparancsnokság szerepelt.

AR-96 repülőgép

Az Ar 96 egymotoros, alsószárnyas, teljes fémfelépítésű, behúzható futóműves német katonai gyakorló repülőgép. A gép műrepülésre, légifényképezésre, géppuskalövészetre, rádió- és vakrepülés-gyakorlásra is alkalmas volt. A nagyobb teljesítményű Ar 96/B harckiképző gép a modern vadászgépek pilótáinak kiképzésére szolgált. Az első ülés berendezése a Me 109 vadászrepülőgép pilótakabinját mintázta, a második ülést oktató vagy bombacélzó és légilövészeti célokra alakították ki. Az Ar 96/A-ból 65 darab, az Ar 96/B-ből körülbelül 68 darab került a Honvéd Légierő birtokába. A MÁVAG megkapta a sárkány gyártási jogát, amire azonban az 1944-es harcok miatt már nem került sor.
Ar-96/A német gyakorló repülőgép technikai adatai:
Motor: 1x240 LE-s Argus As-10;
Sebesség: 275 km/ó;
Hatótáv: 700 km;
Fegyverzet: 1x7,9 mm-es géppuska, 120 kg bomba;
Személyzet: 2 fő;

Apor Vilmos

Apor Vilmos báró, altorjai (Segesvár, 1892. febr. 29. - Győr, 1945. ápr. 2.) a teológia doktora, győri római katolikus megyéspüspök. 1915. aug. 25-én szentelték pappá. 1918-1940 között Gyula várplébánosa. Lelkipásztori működését erős szociális érzés jellemezte. XII. Pius pápa 1941. jan. 21-én győri megyéspüspöknek nevezte ki. Győrött is a „szegények püspöke", a szociális mozgalmak támogatója. A püspöki karban a diktatúrával szembeni fellépés szorgalmazója, határozottan nyilasellenes a közéletben. 1943-tól a konvertiták (áttértek) mentésére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület püspök-elnöke. 1943. augusztusban a győri püspöki palotában adott otthont a szerveződő kereszténydemokrata csoportnak (KDNP). Nemcsak a zsidótörvényeket ítélte el, Magyarország német megszállása után hivatalánál fogva is fő szorgalmazója az üldözöttek egyházi mentésének. E téren határozottabb tiltakozásra igyekezett rávenni Serédi Jusztinián hercegprímást. Számos ilyen tárgyú beadvánnyal fordult a hatóságokhoz. A győri gettót többször személyesen kereste fel. Győr ostromakor a Püspökvárban menedéket kereső üldözöttek védelmében lépett fel. 1945. márc. 30-án ittas orosz katonák útját állták a búvóhely előtt, és lelőtték. Boldoggá avatása folyamatban van.

Apor Gábor

Báró, altorjai (Sepsikőröspatak, 1889. nov. 6. - Róma, 1969. febr. 2.) diplomata. 1935-től a külügyminiszter állandó helyettese, 1939-től 1944-ig vatikáni követ. Aktívan támogatta Kállay Miklós miniszterelnök kiugrási politikáját. Magyarország német megszállása elleni tiltakozásul lemondott tisztéről, a Követi Bizottság tagja lett.

Alekszej Inokentyevics Antonov

Született: Grodno, 1896. szept. 15. -Meghalt: Moszkva, 1962. jún. 18
Szovjet hadseregtábornok a szovjet Vörös Hadsereg Vezérkarának főnöke. 1919-től szolgál a Vörös Hadseregben. 1938-1940 között a Frunze Akadémai tanára. A Szovjetunió elleni támadás idején a kijevi katonai körzet, majd a Déli, az Észak-kaukázusi, a Kaukázusontúli F törzsfőnöke. 1942. decembertől 1945. februárig a szovjet vezérkar főnökének első helyettese, 1943. májusig egyben a hadműveleti osztály vezetője is. 1945. februártól 1946. februárig a vezérkar főnöke. Részt vesz a jaltai konferencián. 1946-1948 között ismét a vezérkar főnökének első helyettese. 1955-től a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke.