Pietro Badoglio

Badoglio, Pietro (Grazzano Montferrato, 1871. szept. 28. - Grazzano Badoglio, 1956. nov. 1.) olasz marsall, politikus. 1924-től magas katonai és politikai tisztséget töltött be a fasiszta rendszerben. 1920-1928 és 1933-1940 között a Vezérkar főnöke, de a görögországi hadjárat kudarca miatt 1940. dec. 6-án Mussolini leváltja. A király 1943. júl. 25-én, Mussolini bukása után miniszterelnökké nevezte ki. Badoglio kormánya írta alá 1943. szept. 3-án az olasz fegyverszünetet és üzent hadat okt. 13-án Németországnak. Badoglio 1944. jún. 9-én mondott le, az új kormányt Ivanoe Bonomi alakította meg. Magyarországon „Bádog Leó" volt a beceneve.

Erich von dem Bach-Zelewski

Erich von dem Bach-Zelewski született Lauenburg, [Pomeránia], 1889. márc. 1, meghalt München, 1972. márc. 8. Az I. világháború résztvevője, 1924-ben hadnagyként tartalékos állományba helyezik. 1930-ban belép az NSDAP-ba, 1931-ben az SS-be. 1933-ban Brigadeführer, 1934-ben Gruppenführer, 1941. ápr. 10-től rendőr altábornagy, 1941. nov. 9-től Obergrup-penführer und General der Polizei, 1944. júl. 1-től General der Waffen-SS. 1939. szept. 1-től 1941. máj. 1-ig magasabb SS- és rendőrparancsnok (Höherer SS- und Polizei-Führer, HSSPF) Südost (DK) Breslauban, jún. 21-től 1942. nov. 22-ig HSSPF Oroszország-közép, Moszkva HSSPF-ének kiszemelve. Okt. 23-tól Himmler SS-birodalmi vezető megbízottja a partizánok (korabeli német szóhasználattal „bandák") elleni harcra, 1942. dec.-ben az 1. SS-gépesített dandár parancsnoka, 1943. jún. 21-től a partizánok ellen harcoló német alakulatok főnöke, 1944. jan. 20. - febr. 29. között a 8. német hadsereg alárendeltségében a Bach-csoport parancsnoka, ugyanilyen nevű csoport parancsnoka a Dél Hadseregcsoportnál márc. 3-15. között. Szept.- októberben a varsói felkelés letörésére bevetett harcoló Bach-csoport parancsnoka, 1944. okt.-ben Budapesten magasabb rendőr és SS-parancsnok Horthy kiugrási kísérletének megakadályozására. 1944. nov. - 1945. jan. 25. között a XIV. SS hadtest, 1945. jan. 26-tól febr. 10-ig a X. (észt) SS-hadtest parancsnoka.

B-listázás

A politikai „tisztogatás" módszere az 1945-1947 közötti Magyarországon. A koalíciós pártok elégedetlenek voltak az igazolási eljárások következményeivel. Ezért még az igazoló bizottságok működése közben, 1946. máj. 1-én megjelent az 5000/1946. sz. ME. rendelet, amely az „államháztartás egyensúlyának érdekében" létrehozta a „B"-lista bizottságokat. Nevüket onnan kapták, hogy a közigazgatás és a Honvédség „megtisztítása", létszámának további csökkentése érdekében a megvizsgáltakat kategóriákba sorolták. Akik „B" vagy „C" minősítést kaptak, azokat eltávolították. Előre eldöntötték, hogy a hadsereg létszámát 20 000 főre kell csökkenteni. Indoklás nélkül hozhattak olyan határozatokat mint: „feddés", „elbocsátás", „végelbánás", így lehetőséget teremtettek a „politikailag nemkívánatos" személyek eltávolítására. A „B"-lista bizottságok 1947. aug. 30-ig folytatták tevékenységüket. A Honvédség kötelékéből „B"-lista bizottságok határozata alapján 15 014 főt távolítottak el, közöttük 61 tábornokot.

B-24 bombázó repülőgép

A B-24 négymotoros amerikai távolsági bombázó repülőgép. A felsőszárnyas, osztott vezérsíkú, orrkerekes, teljesen fémépítésű gép egy nagy hatótávolságú nehézbombázóra kiírt pályázatra készült a Consolidated repülőgépgyárban 1939-ben. A Liberatornak nevezett gép első harci bevetése 1942. áprilisban volt. A B-24 volt a II. világháború alatt a legnagyobb számban (18 188) gyártott négymotoros bombázó. Jó repülőtulajdonságai ellenére, a légvédelmi találatokkal szembeni érzékenysége miatt nem volt olyan kedvelt, mint a B-17. Különösen nagy, 3 380 kilométeres hatótávolsága miatt a csendes-óceáni hadszíntéren vetették be elsősorban, mint bombázó, felderítő, szállító és tengerészeti őrjáratozó repülőgépet, de Európában is nagy számban alkalmazták az amerikai és a brit légierő kötelékében. A Magyarország elleni nappali légitámadásokat 1944. ápr. 3-tól folytató, Olaszországba települt 15. amerikai légi hadsereg 47., 49., 55. és 304. BW-jében körülbelül 1 200 B-24 repült. A kiegészítő éjjeli légitámadásokat mérő brit 205. BG néhány százada szintén B-24-esekkel volt felszerelve.

 B-24 J amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1830;
Sebesség: 467 km/ó;
Hatótáv: 3540 km;
Fegyverzet: 10x12,7 mm-es géppuska, 3629 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;

B-17 bombázó repülőgép

B-17 négymotoros amerikai nappali távolsági bombázó repülőgép. Az alsószárnyas, teljesen fémépítésű gép fejlesztése 1934-ben kezdődött a seattlei Boeing-művekben, első szériapéldányait 1940-ben adták át. A 13 db 12,7 milliméteres géppuskából álló erős védőfegyverzetéről Flying Fortress-nek (Repülő-erőd) nevezett B-17-et a II. világháború valamennyi hadszínterén bevetették. A Németország ellen 1943. jan. 27-től folytatott amerikai hadászati légitámadások egyik alaptípusa. 1943-1945 között 33 bombázóegységben 4 574 B-17-et vetettek be Európában. Az össztermelés 7 változatban 12 729 darab volt. A 4 880 kilogramm bombaterhelésű, 2 980 kilométer hatótávolságú B-17 a II. világháború egyik legjobb stratégiai bombázója volt. Az Olaszországban települt és 1944. ápr. 3-tól a Magyarország elleni légitámadásokat végrehajtó 15. amerikai légi hadsereg körülbelül 500 gépből álló 5. BW-je repült B-17-ekkel.
 B-17G amerikai nehézbombázó repülőgép technikai adatai:
Motor: 4x1200 LE-s R-1820;
Sebesség: 462 km/ó;
Hatótáv: 2897 km;
Fegyverzet: 12x12,7 mm-es géppuska, 1x7,7 mm-es géppuska, 5080 kg bomba;
Személyzet: 10 fő;

Auschwitz-jegyzőkönyvek

Auschwitz-jegyzőkönyvek szökött foglyok személyes beszámolóját tartalmazó dokumentumok a deportálások áldozatainak fizikai megsemmisítéséről. 1944. ápr. 7-én Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzer (Josef Lonik) szlovák zsidók megszöktek az auschwitzi német koncentrációs táborból. Mindketten olyan beosztásban dolgoztak a táborban, hogy pontos információkat tudtak gyűjteni a beérkező szállítmányokról, az emberek kiválogatásáról és elpusztításáról, beleértve az elgázosítás és elhamvasztás módszereit is. Ápr. 26-án Zsolnán részletesen leírták a haláltábor működését. Értesüléseiket két, ápr. 27-én megszökött fogoly, a szlovák Arnost Rosin és a lengyel Czeslaw Morelowicz egy Liptószentmiklóson készült jegyzőkönyvben megerősítette és kiegészítette. Az Auschwitz-jegyzőkönyvek ápr.- máj. fordulóján eljutottak a magyarországi zsidóság vezetőihez, több egyházi főméltósághoz és Horthy István özvegyéhez. Kézhez kapták továbbá nemzetközi zsidószervezetek, az antifasiszta hatalmak és a semleges országok vezetői. Szinte mindenütt "szigorúan titkos diplomáciai értesülés" gyanánt tekintették az Auschwitz-jegyzőkönyveket.

Atzel Ede

Atzél Ede báró (Budapest, 1906. okt. 10. - eltűnt 1945. ?.) erdélyi magyar politikus, földbirtokos, az ellenállás mártírja. Jelentős szerepe volt a kisebbségi magyarság társadalmi, gazdasági, kulturális életének, illetve védelmének megszervezésében. A Wesselényi Lövész Egyesület elnöke, a náciellenes Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége egyik vezetője. A 2. magyar hadsereg 1944. szept. 5-ei támadásakor (tordai csata) egy vállalkozás végrehajtásával elfogott egy teljes román hadosztály-parancsnokságot. A kormányzóság felkérésére elvállalta egy nemhivatalos fegyverszüneti delegáció (Dudás József, Faust Imre, Glässer Aladár) vezetését a magyar békeszándék bejelentésére, és a szovjet feltételek megismerésére. Szept. 22-én indultak. Az 1. magyar hadsereg vonalain át 24-én Moszkvába vitték őket, ahol Kuznyecov vezérezredes, a Vörös Hadsereg Vezérkara főnök-helyettese közölte a Szovjetunió készségét a fegyverszüneti tárgyalásokra. 29-én indultak vissza, okt. 1-én jöttek át a fronton. 3-án beszámoltak küldetésükről. A Faragho Gábor vezérezredes vezette hivatalos delegáció ekkor már Moszkvában volt. Okt. 15. után részt vett a fegyveres ellenállásban. Dec. 3-án az ellenállástól kapott megbízatással átment a fronton. A szovjet szervek átadták a magyar Rendőrségnek. A románok (állítólag) kikérték, nyoma veszett. Gazsi József